Bélus1952 Hozzászólásai

Takashi Miike japán filmrendező egészen szokatlan műfajban próbálta ki magát, a westernben. Legalábbis én még nem láttam japán westernt mostanáig. Természetesen a filmen meglátszik, hogy innen-onnan össze lett ollózva. De vajon ez kit érdekel? Szerintem ez egy remekül megcsinált film. Bár a színészi játék egészen szokatlan az európai szemnek, de egy idő után megszokja az ember. A filmben szerepet vállalt Quentin Tarantino (imádom a fickót) is aki Miikét a legjobb rendezők közé sorolja. Aki szereti a furcsa filmeket, annak érdemes megnéznie, másoknál kiverheti a biztosítékot.

A mai filmek persze kidolgozottabb akciókkal dolgoznak:ám van olyasmi is,hogy feeling,amikor a mozi lefolyik a vászonról és egyéb értékek mentén hat a nézőre,a Django pont ilyen. A film egyértelműen Django karakterére épül, ezért megfelelően kidolgozott a karaktere, a rendező pedig már az első képkockától kezdve szimpatikussá teszi a címszereplőt. A koporsóját vonszoló westernhős képe megfogja a nézőt. Corbucci valami olyat alkotott, ami több mint zseniális, nem csoda, hogy Tarantino is átvett egy-két dolgot belőle. 

Ez általam valaha látott legmegdöbbentőbb háborús drámája.
Oroszország lerohanása egy tizenéves, tapasztalatlan fiúcska szemével. Bizonytalan élet egy olyan korban, mikor minden emberi érték mi fontos nekünk fabatkát sem ért...
Mi a POKOL? Sajnos egyszerűbb a válasz mint gondoltam volna! A POKOL az emberi együttérzés teljes hiánya! Háborúban ezt felektől függetlenül tapasztalhattuk, de sajnos hajlamosak vagyunk a felejtésre, mi emberek..., és még csak 68 év telt el..... (nagyon megrázott.)

Egyszerűen egy hangulattalan, darabozott műnek tartom, ami a nézése alatt folyamatosan kivetett magából. Képtelen voltam bennmaradni a filmben a szétcsavart történet és az idegesítő vágások miatt. A történet olyan mint egy ördögi kör, nem lehet tudni hogy melyik cselekmény minek a következménye, mert igazából mindkettő a másiknak a következménye. ezért nem lehet időhöz kötni és értelmezni.  A pillangó-hatásnak még a közelében sincs minőségileg. ( Természetesen ez csak az én véleményem, akinek jó szórakozást nyújtott ne is figyeljen rám.)

Aleksandr Efermov óriásit alkotott hihetetlen, hogy az oroszok is milyen jó filmeket csinálnak. Akinek ez tetszett annak javaslom még a következő filmeket is: Svolochi, 9. század (9. rota), Fehér tigris. Ezek is háborús témájú filmek, és sokkal többet érnek, sok öntömjénező amerikai tucat filmek.

Zseniális munka. Óriási az a fekete humort, ami végigkísér minket az egész történeten. A három főszereplő közül igazságtalanság kiemelni egyet, mert közös a játékuk. Mégis, talán Joe Pesci az aki a legnagyobbat alakít a filmben. Az egyik legjobb gengszterfilm.

Klasszikus krimit kaptunk, kicsit másképp, és úgy telt el több mint 2 óra, minden egyes percét élveztem. Öröm volt látni Robert Duvallt.

Nekem a film első fele bejött. Szépen alakult a dráma, aztán egyszerre átcsapott az egész egy sablonos bosszútörténetté, gyakorlatilag nem több, mint egy thriller száraz csontváza. Matthew Fox brutális pszichopatája viszont nagyon rendben volt.

 A filmnek annyiszor van vége, hogy egy idő után már számolni sem bírtam, ráadásul ez a végtelenítés számos önismétléssel jár. Minden szereplőt jó néhányszor foglyul ejtenek, és mindenkinek van legalább két olyan pillanata, amikor fegyvert fognak rá, de az utolsó pillanatban érkező felmentő sereg azért megóvja az életét. A magányos lovas igazi káoszfilm, ami maga se tudja pontosan, mit akar, de ezt legalább drágán és sok-sok puffogtatás közben teszi.

Ezek az Oroszok nagyon tudnak! 

Aki azért ül le filmet nézni, hogy egy jót szórakozzon, annak csak ajánlani tudom. Persze láttam már ennél jobb filmet is, de a gyűrűk ura és hobbit feelinget már unom, és ez végre egy kis felüdülést jelentett köztük.  Azt kaptam amit vártam, sőt még jobb is lett mint gondoltam! Bryan Singer azért tud rendezni. Az óriások elég jóra sikerültek, részletesen meglettek alkotva. Poénok is akadtak, nem is rosszak. Annak meg külön örültem, hogy rendesen lezárult a történet, és nem maradt nyitva egy esetleges folytatás kedvéért. A 7,1* reális értékelés.

Maga a történet bitang egyszerű,óriási fordulatokat nem tartalmaz,de mégis sikerült olyan stílusban elkészíteni,hogy ne legyen kiszámítható! Ki kell emelni a rendkívül erős színészi alakításokat,a profi történetvezetést,a remekül megteremtett feszült hangulatot és nem utolsósorban az eléggé meglepő befejezést. Összességében véve egy baromi erős film a Gyilkos Joe,amely az elborult története és a brutális képsorok ellenére minőségi szórakozást nyújthat az erősebb idegzetűek számára. (7,2-nél sokkal jobb nálam 9*-os)

A film egyszerűen üres, és még Superman felemelő, reménykeltő, inspiráló természetét, hatását is csak félig-meddig sikerül érzékeltetni. Pedig Henry Cavill isteni Acélember lenne, ha igazán hagynák neki, ha több dolga lenne annál, hogy jól mutasson, ha nem csak az számítana, hogy tartása, kiállása, megjelenése tökéletes legyen, és hogy jó nagyokat tudjon ütni. 

A film nem az a fajta amin még napok múlva is elmélkedik az ember (már aki), de mint háborús témájú dráma nagyszerű élményt nyújt.

Elég nyomasztó film, akár igaz történetből készült, akár nem mindenesetre a sztori nagyon is életszerű, valóságos volt. Nem tartom sokra Jeffrey Dean Morgan-t se Sam Worthington-t,ám most elégedett voltam a játékukkal.  Aki akció filmre számít, az csalódni fog. 8* reális!