Sellőlány Hozzászólásai

Az előzetes nem a leírt filmhez tartozik...
Nem mondom, hogy nem láttam jobb thrillert ennél a filmnél, de összességében tetszett, lekötött. Érdekes volt, hogy az autista kisfiún keresztül akartak eljutni a szörnyű gyilkosság megoldásához. Mondhatni a kisfiú volt a "kulcs" a megoldáshoz. Bár nem vagyok szakértő, de szerintem elég hitelesen próbálták bemutatni, hogy lassan, fokról-fokra hogyan kerül közel az orvos a kisfiú lelkéhez, és a kisfiú hogyan mutatja meg apránként a gyilkosság mikéntjét és okát is. A végső megoldás elég megdöbbentő (bár abban még volt halvány sejtésem), annál is borzalmasabb a gyilkosságok oka. A gyermekszereplő kisfiú nagyon hitelesen játszik (szerintem), és úgy egészében jó ki nézhető film volt.

Nem is értem, hogy miért maradt ki ez a film nekem eddig Daniel Day-Lewis-tól, pedig láttam már több filmjét. Az Utolsó Mohikán-ban is imádtam (magát a filmet is összességében), az Apám nevében és az Ártatlanság kora c. filmjeiben is jól játszik, de ebben a filmben az agyi bénulásban szenvedő festő megformálása egyszerűen szenzációs. Annyira hitelesen és emberfeletti átéléssel játssza el a főszereplő karakterét, hogy 100%-osan megérdemelten kapta meg érte az Oscart. Hihetetlenek a gesztusai, a mimikája, ahogy átlényegül a beteg férfivé, mintha nem is egy egészséges ember játszaná el a szerepet. Day-Lewis alakításától függetlenül a többi szereplő karaktere is szerethető, a történet önmagában is megható, és nagyon jól építi fel a film a főhős jellem- és egyéb szintű fejlődését is.
Szenzációs film, csupa nagybetűvel, erre lehet azt mondani szerintem, hogy amit nyújt egy film, az valóban a katarzis, igazán fantasztikus hatás a filmet nézőre. Nekem a felejthetetlen kategória ez a film.

Nem egy túlbonyolított történet, valóban misztikus thriller, viszont, ami nagyot emel a filmen, az a kiváló színészi alakítások. Cate Blanchett a látnok nő szerepében is nagyon jól alakít (szerintem kiváló színésznő), a többi mellékszereplő is "sztárparádénak" mondható a film. Annyira nem bonyolult a film megoldása sem (ki a gyilkos), bár szokás szerint "több megoldásos" a téma, lehet gyanakodni egyszerre azért több emberkére, de legvalószínűbb egy szereplő (mondjuk a pszichológia alapján...). Olyan film, ami egy megnézésre tökéletesen leköti a nézőt, izgalmas a maga nemében, Sam Raimi rendező azért tud teremteni egy sajátos atmoszférát (a Pokolba taszítva c. filmjével is rendesen leköti azért a nézőt stb.).

Még a premier előtti vetítésen láttam moziban a filmet (nagyon ritkán járok moziba, de úgy gondoltam, hogy ezt a filmet meg akarom mindenképpen nézni mozivásznon), nagy hatással volt rám a film. Kerestem, mikor tudom majd megnézni még valahol, mert ez az a film, amit érdemes legalább még egyszer megnézni, annyira elgondolkoztató, és jelképes a témája, az értelmezése is szerintem. Örülök, hogy felkerült ide az oldalra. Sajnos a feliratos verziónál (ahol a nagyon sok német nyelvű beszéd mellé a magyar "megszólalások" mellé plusz magyar felirat is került, a német párbeszédeket fordítani, a felirat annyira le van csúszva, hogy nem lehet rendesen elolvasni, maximum a szöveg első sorát). Így marad az, hogy - szerencsére láttam már -, és újra nézem a képi világot, és hallgatom a német párbeszédeket plusz, ahol a magyar párbeszédek vannak.
Méltán érdemelte meg a film - szerintem - az Oscart, és egyéb díjakat is. Nekem a legelső benyomásom már korábban (és most is) az a filmről (többek között), hogy hatalmas hatással vannak a filmben a hanghatások (legyen az párbeszéd, vagy egyéb zajok, zörejek). Nem véletlenül kapott (ha jól emlékszek) a hangmérnöki munka is díjat. A borzalmakat nem feltétlenül a cselekmény teljes szemtől-szembe és naturalista bemutatása jeleníti meg a filmben, hanem sok-sok helyen a hanghatással játszik a rendező (nyögések zaja, sírás zaja a távolból, dulakodás hangja a távolból, puskaropogások, ingerült "hajszolása" a német őröknek a foglyok felé - állandó parancsolgatások... stb.). Rendben, néhol felsejlenek holttestek körvonalai, de nem sokat mutat belőle a film. A főszereplő és pár fontos szereplő van a központban, az ő képi megjelenítésük erős, rájuk fókuszál a rendező, sok-sok a képi világból homályosabb, mintha csak egy nem is evilági, borzasztó álomban lennénk.
A cselekmény nem túl bonyolult, Saul cselekedete, ami motiválja (a fiú eltemetése) a fő mondanivalója a filmnek, és az, hogy ugyan, miért ennyire fontos számára az eltemetés, egyetlen-egy gyeremeknél. Egyáltalán a saját fia az a fiú? Vagy jelképezi az ezreket-milliókat, akiket elképesztő módon, összehangolt "precizitással" semmisítettek meg. Ez a Holocaust-film (például a Schindler-listája c. filmmel szemben nem a cselekményre helyezi a fő hangsúlyt, nem a borzalmak naturalista bemutatására, hanem más szemszögből közelíti meg a borzalmakat.
Meg, eleve a sonderkommandósok életébe "belelátni", elképzelni, hogy bírták ki gépiesen végül a társaik megsemmisítését érzékeny téma, a legborzalmasabb dolgot, amit talán ember megtehet a másikkal (saját társai halálában közreműködtetni a sonderkommandósokat), már önmagában borzalmas bemutatni, a szörnyűségeket még szörnyűbben bemutatni, nem biztos, hogy kiváltja azt a hatást, amit így a film kiváltott. 
Maradandó, nagyon komoly, és nagyon megrázó film.
 

Jó nyomasztó film..., főleg, ha az embernek van gyermeke (de attól függetlenül is...), a szemet-szemért, fogat-fogért elv működése azért régen nem volt teljesen értelmetlen. Mára van "modern" jogrendszer", de ettől függetlenül a pedofil "férgek" és egyéb kegyetlen "férgek" szerintem mégis hasonlóakat érdemelnének, mint a filmben történt. Igaz, néha már kezdtem "megsajnálni" azt, aki a kislánnyal a szörnyűségeket tette..., de azután belegondoltam, mit élhet át egy gyenge kisgyerek egy felnőttel szemben..., bele sem gondolok. Témáját tekintve hasonlít a filme a Tortured és a Seven Days c. filmekre, ezeknek a filmeknek hasonló a témája, persze, azért kissé más-más cselekménnyel. Elgondolkoztam, mit is lehetne tenni az ilyen bűncselekményeket elkövetőkkel..., mert a börtön az számukra szerintem (is) kevés.

Ez a film morbid vígjáték kategóriában szenzációs szerintem, - persze, lehet, nem mindenkinek jön be ez a fajta fekete humor. Már régen láttam, de most megnézve ugyanúgy tetszett, mint régen. Kathleen Turner nagyszerű színésznő, ebben a filmben nagyon jól játssza a "bekattant", és családjáért bármit megtenni képes anyut, ebben a filmben a színésznő méltán bizonyítja be, hogy nem csak a korábbi szexszimbólum-szerepeket, csábító nő szerepeket képes eljátszani, hanem briliánsan megállja a helyét vígjátékban is, humorért sem kell messzire mennie.

Nekem tetszett a film, ebben a műfajban teljesen korrekt film volt. A képek szép élesek, voltak meglepő, hirtelen fordulatok, a két főszereplő színésznő szerintem nem alakított rosszul, a film első felében pedig sikerült számomra a főszereplők karakterét megismerni, ez éppen elég annyira, hogy a néző tudjon azonosulni, izgulni a főszereplőkkel, legalábbis számomra. Jó, ez nem Spielberg Cápa c. filmje, de itt nem is ez volt a megvalósítással a rendező célja, nem egy monumentális filmet létrehozni, viszont az izgalmat sikerült fenntartani a film során. Néztem, hogy a rendező ugyanaz a Johannes Roberts, ki az Ajtón túl c. thrillert is rendezte, nekem az is a maga módján tetszett, nézhető film, egy kis kikapcsolódásnak kiváló.

Elég furcsa film volt..., kezdve a kameramozgásoktól..., folyton-folyvást a főszereplő nő lábait lehetett látni (kb. 90%-ban) a főszereplőből. Lehet, persze, ez azért, mert a főszereplő felelős volt a kameramozgatásokban is? (Nem vagyok filmes szakemben, de a film legelején lévő kiírásokból nekem ez jött le.) Az még rendben, hogy gyakorlatilag a főhősnő szemszögéből látjuk (halljuk) az eseményeket, de, hogy szinte egy főszereplőt alig mutassanak egy filmben? Nekem ez eléggé fura. Rendben, hogy meghasonlott (megszállott) a főhősnő a régi élete és az új egyetemi élete között (ami kb. egy-két napból áll...), ezek után újból visszacsöppen a régi életébe..., amiből sötét titkok kerülnek elő. Kísértetes-megszállottságos film keveredése az egész film, némi hatásos zenei és egyéb aláfestéssel, de egyszer megnézés kategóriáján kívül sajnos nem igazán tud újat mutatni ez a film. 

Nagyon örülök, hogy újra fel lett töltve ez a film. Régen nagyon sokat kerestem, angolul sikerült letölteni, de örülök, hogy magyarul le tudtam tölteni. Először régen tévében véletlen bukkantam a filmre (a 2. részétől adták, sokáig nem sikerült megnéznem az 1. részt), nagyon tetszett, most azon lehet fanyalogni, hogy minden történelmileg hiteles-e. Én nagyon szeretem ezt a filmet, Gerard Butler Attila szerepében nagyon karizmatikus egyéniség..., mi több itt ebben a filmben "irtó jól néz ki"..., "gyarló" női lelkemnek főleg ő volt a húzóerő a filmben (pedig nem vagyok nagyon sztároló alkat...). Mondjuk Attila haláláról, a romantikus szállal lehet(ne) vitatkozni, de azt még (ahogy én tudom) most sem tudják történészek pontosan (csak feltételezések, teóriák vannak), hogy hogyan is halt meg valójában Attila (egyik teória, hogy álmában saját vérétől fulladt meg. Összességében ez a film egy jó kis kalandfilm, romantikus szállal vegyítve. 

Én a felsorolt linkek közül a 2. sorban lévő (streamin) linken néztem meg, mert vagy nem indult el a film, vagy nem volt máshol magyar felirat hozzá. A felsorolásban lévő 2. sorban lévő linken elindul a film, felirattal. 

Alapvetően nem rossz film, eltekintve néhány valóságban szerintem teljesen logikátlan dologtól. Rendben, dráma főleg a film, de van jó néhány szerintem paradox dolog benne (mint ahogy itt más is írja): a nőnek meghal a fia, nem sokkal utána egy számára szinte teljesen ismeretlen fazonnal keveredik szexuális kapcsolatba. Nem utolsó sorban más haláseset is lesz a filmben (nem akarok tovább spoilerezni...), de meghal még valaki, ezt követően az egyik főhős személyisége drámai fordulatot vesz..., egyenesen szuper emberré válik.... lassan. Nekem ezek a dolgok nem kicsit valóságtól elrugaszkodottnak tűnnek. Rendben, ez egy film. De azért mégis... A drámaiságot követi a film rendesen, némi cukormázas öntettel. A női főszereplő - úgy tudom Oscart kapott ezért a szerepéért -, hát nem tudom: a sírás-rívás a halálesetnél... utána a szexjeleneteknél a hatás..., ezen kívül, - nem tehetek róla -, valahogy ez az alakítás nem hatott meg engem nagyon, de a lényeg, a kritikusokat igen. Bírom a főszereplő színésznőt, de valahogy mégis, talán nem ez az alakítás volt a legnagyobb... (ha volt ennél nagyobb...). Igen, és összességében drámai film, hatásvadászattal nyakonöntve, ahol halálozások kellenek ahhoz, hogy emberek ráébredjenek arra, hogy mi is a valódi emberség? Ja, biztosan így van, ha igen, akkor meg ez tényleg nagyon szomorú. Nem rossz film, de nem is a legkiemelkedőbb a túlzott hatásvadászat és irreális dolgok miatt. 

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a filmre, és nagyon nem bántom, hogy láttam. Igazából erről a szörnyű témáról nem is igen tudtam, egyszer a tévében hallottam, hogy Kína még most is "neheztel" Japánra amiatt, amit Nanking-ban Japán elkövetett Kína ellen, és ebben "csak az egyik pont", hogy kínai nőket kellet szabályosan prostitúcióra átadnia Nankingnak a japán katonák szórakozására... Elkezdtem nézni a filmet (közben belenéztem dokumentumfilmeke is előtte, megnéztem a neten, mit találok a témáról..., ). Mit mondjak, amit a film ábrázol, az talán "tündérmese" ahhoz képest, amit dokumentumfilmek és szemtanúk elmondtak. A film rendezője kínai, és olvastam, hogy elég sok támadás érte amiatt, hogy a japán főhőst szinte egy "angyalnak" állította be..., ebben van is valami, néhol kissé idealizáltnak is találtam a főhős karakterét, ő a jóság, az ártatlanság megtestesítője, aki értetlenül áll a háború borzalmai előtt, amiben rengeteg részük van saját bajtársainak, ő nem vesz részt a kegyetlenkedésekben, a jó megtestesítője mondhatni. Persze a japán főhősünk, aki katona, csak kitalált szereplő, egy biztos, így is eléggé brutális a film, és megmutatja, hogy azért milyen légkör is uralkodott Nanking Japán megszállása alatt. A karakterek szerintem jól kidolgozottak, sokszor szerethetőek, lehet értük kellőképpen izgulni, hogy mi fog történni velük... Eldongolkoztató film, szerintem a rendező a főhős személyével arra szeretett volna utalni, hogy semelyik nemzetben sem mindenki jó, de nem is mindenki velejéig gonosz. Hatásos a fekete-fehér ábrázolás, valahogy így nyomasztóbb is a film, szörnyű, ami a nőkkel (nem csak velük) történt Nanking vagy több hetes megszállása alatt, együtt lehet érezni a szereplőkkel, megható, és megárzó film. Kevés háborús film ér fel ehhez a filmhez (mondjuk a Szakasz c. film...). A film vége pedig valóban megdöbbentő. Mindenre számítottam, de erre a befejezésre nem. Viszont, ha belegondolok, a film lezárása egyfajta szimbólikus bocsánatkérés is lehet(ne) Kína és Japán között. (A katona, aki meghajlik a látott borzalmak súlya alatt..., maximum már "csak" a politika kellene, hogy belássa, mennyire értelmetlenek is a háborúk...) Szenczációs, megható, megárzó film a háborúról és annak borzalmairól, és a végeredmény, hogy bármelyik nemzet katonái emberiség elleni bűntetteket hajthatnak végre, ha nincs senki, aki kontrollálja őket.

Érdekes egy film volt, egy biztos Noomi Rapace ismét szenzációsan játszik, hitelesen alakítja az érzelmileg zilált, zaklatott anyát (és még akkor finoman fogalmaztam), mondhatni a színésznő személye a film húzóereje. A film viszont mintha túl sokat akart volna egyszerre megvalósítani, bemutatni egy anya drámáját, vergődését, a személyisége jellemzőit, és egy thriller-szerű cselekményt, ami azért a klasszikus értelemben nem sikerült szerintem. Valahogy túl sok a csavar a filmben, és ez zavaró, számomra a film egy pár dolgot nyitva hagyott, ami engem személy szerint zavart, jó, ha egy film elgondolkodtat, viszont, ha túl sokat akar, de mégsem tudja teljesíteni a rendező, az már zavaró. Ami tetszett, hogy végig érezhető a filmben a feszült atmoszféra, ez előnye a filmnek. Az viszont valamennyire zavaró, hogy vár valami objektívebb magyarázatot a néző, de nem igazán kapja meg. Mondjuk ez az a típusú film, ami a nézőre bízza szerintem a film értelmezését valamennyire tetszés szerint. Számomra kicsit a művészfilm kategória amibe sorolnám a filmet, dráma-thriller elegyeként. Nem is tudnám megmondani, hogy tetszett-e a klasszikus értelemben, de elgondolkodtat, és ez is egy fontos szempont egy filmben, hogy nem egy tucatfilm.

Maga a film nagyon tetszett, egyetlen-egy dolog zavart (mint már lentebb is írták mások is...), hogy a történetbe beleszőtték valahogy az 1980-as évektől "ténykedő" sorozatgyilkos - Andrej Csikatilo (róla az X Polgártárs c. film szerintem a legjobb) - gyilkolási "módszerét", és valóban áthelyezték a Szovjetunióban történő éhínség idejére. Bár szerintem nem az volt a szándék, hogy a két korszakot összemossák, a filmben egy fiktív sorozatgyilkosról van szó (aki azért Csikatilo gyilkolási módszereiből "merít"), aki ráadásul a fasizmus rémtetteinek hatásaira is kezd gyilkolni. Szóval ez kicsit zavaró, viszont, ha kimondottan csak fiktív történetnek vesszük, akkor jó a történet, a film nagyon hatásos, jók a színészi alakítások, Tom Hardy nagyot alakít, és a főszerepet játszó Noomi Rapace is drámai, kiváló alakítást nyújt (akár csak a Tetovált lány c. filmben... stb.). A film erőssége a kiváló drámai hatása, ez keveredik a krimivel, és nem hiányzik a romantikus szál sem. Megdöbbentő az, hogy mennyire reálisan próbálja (sőt sikerül is neki szerintem) a film ábrázolni azt a korszakot, amikor a terror maga az a félelem volt, amiben a hétköznapi ember élt, bármikor letartóztathattak, elvihettek bárkit, mindenki mindenkit figyelt, senki sem tudhatta mikor kerülhet rá sor. Egy sorozatgyilkos viszont bátran garázdálkodhatott, a tények elferdítése miatt. Remek film szerintem, remek színészekkel.

Érdekes film, a film kb. első fele a karakterek megismerése, olyan könnyen tinifilm hangulat (némi tragédiával megspékelve..., ami előzménye is annak, hogy főhősünk miért úgy viselkedik, ahogyan). A főszereplő játéka nekem tetszett (kicsit vígjáték-feeling néhol, ahogy alakít, de a végére jól felveszi a drámai szálat), sőt a legjobb barátja alakítása is "üde színfolt" volt. Azután kb. a film közepétől kezdenek érdekes fordulatot venni az események, kezd krimi felé menni a film. Miután kibontakozik a konfliktus, kezd egyre izgalmasabb lenni a film, a vége felé egy jó thriller hangulatot ér el, és pörögnek fel eléggé az események. Nekem tetszett, érdekes színfolt a thrillerek között, ha nem is a legizgalmasabb amit eddig láttam.