nil-nocere Hozzászólásai

Nagyon kíváncsi vagyok, vajon hányan voltak képesek ezt a filmet élvezni és érteni ötvenhárom évvel ezelőtt, mert abban biztos vagyok, hogy manapság ezrelékekben lehetne csak kifejezni az ilyen nézők számát.....
Felgyorsult az életünk? Mondják.
Elhülyült az emberiség? Lehet.
Túl sok és túl erős inger ér minket manapság? Az akkorihoz képest biztosan.
De ennek a filmnek sem akkor nem volt, sem most sincs semmi értelme. Bármit is próbálnak belemagyarázni a kritikusok és a pazolini-hívők. Hihetetlen, hogy volt arra idő, pénz, és sokszáz ember türelme és kitartása, hogy egy zavaros agyú, deviáns lelkületű és viselkedésű ember se füle se farka gondolataiból gazdaságilag biztosan csőd filmet készítsenek, aminek ráadásul semmiféle fejlesztő hatása sincs a társadalomra.









 

Most mivan már?!? Ez valami érzékenyítés vagy mi? Az X-emberek, az ember-állat hibrid gyerekek, a különleges képességgel születő génmódosítottak és a többi lény.... mivan?!? Felkészítés a kovidoltás és jövőbeli társai által okozott génmanipuláció következményeire?

Az oké, hogy Magyalfa már régóta küzd témahiánnyal, de hogy ennyire rá legyenek kattanva bizonyos témákra, az már több, mint gyanús...
















 

Hát ez szép!: a PTS-es kereszteslovag-veterán egy szál kaszával szétcsap a pokolban és miközben a féltékeny és hisztérika csaját kutatja, durván legyilkolja az összes fontos rendfenntartót (Kárón, Kerberosz, Minótaurosz stb), majd kifekteti a főnököt is így még nagyobb káoszba taszítva a büntetésvégrehajtó intézményt és rászabadítva a világra az összes elítéltet! Köszönjük, Dante!
Orfeusz diszkrét úriember hozzád képest....









 

Szinte megszokhattuk már, hogy a hivatalos fórumok - mint pl egy ilyen pitiáner filmfesztivál - mindig a bomlasztót, botránkoztatót, elmebeteget, aberráltat és a magukat erőszakosan túlreprezentálni kívánó paranoiás kisebbségeket tolják az előtérbe. "Szinte", mert a beteges valójában megszokhatatlan.
Hovatovább nem is érdemes fesztivált vagy hasonlót megjárt és ott bármit is nyert hulladékot megnézni, mert csak időpocsékolás.










 
 

Akarom mondani: Dieter.

Aranyos kis film. Kár, hogy vége van, mint a botnak és az Istenek alkonya kinyitását csak a Sznájder Zakariás féle zombisfilmből tudjuk meg. Ennek a filmnek az utolsó jelenete egyébként a zombisfilm 30. percében játszódik, az első félórát meg is lehet spórolni, f@szság az egész: a zombifertőzés kitöréséről és a Rét lezárásáról szól. Dietrich csak mintegy mellékesen nyitja ki a széfet, miközben a többiek kedélyesen csacsognak a szomszéd szobában, kint pedig a zombik rájönnek, hogy tudnak szaporodni. Mármint hagyományos úton, nem harapással..... :)





 

Tomiris (görögösen Tomürisz) neve perzsául (tahmirih) "bátor" jelentésű. A mai napig használják a szót Kelet-Iránban.
Tomiris ászi volt, akik a jászok egyenesági ősei. Az egyetlen lovasnomád nép, amely ma is az eredeti nevét használja és a nemzetiségi öntudata fennáll.
A babiloni király, akit Tomiris legyőz, nem más, mint az Óperzsa Birodalom megalapítója (az Újbabiloni Birodalom megdöntője), akit Iránban kb. ugyanolyan szinten kezelnek, mint nálunk Szt.Istvánt: II. Kurus (görögül Kürosz). Vagy még magasabb szinten. Halálakor már túl volt Babilon, Szíria, Kisázsia, Média, Baktria és Közép-Ázsia (az Indusig minden) meghódításán. Legalább olyan formátumú uralkodó, mint Nagy Sándor vagy Dzsingisz, de az előbbi hevessége és az utóbbi vérszomja nélkül. Birodalmában vallásszabadság volt és ő küldte haza a júdeai felsővezetést Babilonból. A korához képest legfelvilágosultabb, leghumánusabb, a (lehetőleg erőszak nélküli) államvezetéshez legjobban értő ember volt. 
Akit ez a bátor jász lány legyőzött!
Nyugodtan lehetünk rá nagyon büszkék, a történelemkönyveinkben a helye!



 

Ez meg mi a fene?!? Nem is film, hanem valami magyarázkodó, önigazoló, visszaemlékező egyvelege a rendezői kommentárnak és a munkafilmnek.
Nagyon kár, hogy Radcliffe és Watson ennyire hátrányára változott meg felnőttkorára. Egyedül Fiennes maradt meg olyan jó értelemben vett egyszerűnek, közvetlennek, kedvesnek, mint gyerekkorában.
A HP-fanok sem menekülhetnek a lehúzástól?




 

Avagy hogyan küzd egy elszánt lány az amnéziás részegsége alatt elvesztett emlékei visszeszerzéséért, ami megmagyarázná a számára is hihetetlen eseményt, ami az ösztöndíjpályázata visszautasításának indoka lesz.
A buli: az egyetem "Mata Hari" (!) színjátszókörének versenygyőzelmét ünneplő bulija az egyik tag - aki a díszlettervező és az apja gazdag és híres szobrász - szüleinek házában
Az "online megjelenő képek": a - nem mellesleg informatikus hallgató - lány részegen lőtt szelfijei a saját közösségi oldalán
Az "egy fénymásoló dolgozója": a diákok által általában látogatott internetkávézó (kv persze nincs) szintén diák(nak tűnő) alkalmazottja(?), aki az emeleten lakik
A lány a film feléig biztos benne, hogy a bulin készült fotókat valaki más töltötte fel az ő közösségi oldalára. Az ösztöndíjbizottság a fotókat a léhaság bizonyítékának ítélve utasítja el a kérelmét.
A lány nyomozásba kezd a fénymásolós sráccal (aki egyébként maga sem tiszta: az ügyfeleitől lopott szakdolgozatokat árulja és az ügyfeleitől lopott privát fotókat továbbadja a díszlettervezőnek). Sorra feltöri a társulat telóit a buliban készült képekért, végigköveti az éjszakai taxizós hazaútját és sorra megvádolja az éppen aktuálisan leggyanúsabb személyt.
Egyedül a társulat vezetője és a fénymásolós srác segíti. Amikor végleg kiborul a bili, újra összegyűlnek a házban és végignézik a biztonsági felvételeket. Kiderül, hogy a képeket maga a lány készítette és töltötte fel.
Csak egy dolog nem stimmel: a bulin két pohár viszkitől kifekszik, noha egyébként másfél üveg után sem kerül amnéziás állapotba.
Újabb nyomozás: rájön, hogy a díszletek emberi testekről készült fotók manipulálásával készültek és a tettes a díszlettervező, összejátszva a beavatott taxisofőrrel. 
Már csak a legnehezebb van hátra: a tények elfogadtatása mindenki ellenében. Az egyetem, az etkai bizottság, az ösztöndíjbizottság, a színtársulat, a taxitársaság, még a saját apja is ellenérdekelt. 
​Végül Amália és a nyilvánosság segítségével győz.

Noha a görögöket sem kell félteni: szerették ők is a fiatal fiúkat - gondoljunk csak a mentorrendszerre - a színészeik legalább feltették a női álarcot és felvették a női ruhát, ha kellett.
Igen, ma ismét a homoszexualitás ünneplése folyik - legkivált a "művészvilágban" - tehát ha egy sz@r forgatókönyvet mindenáron meg akar valósítani a kellően erőszakos és furfangos producer, akkor kellenek a buzipárok hogy dőljön a pénz.




 

Mekkora egy ócska, hatásvadász közhely 2001. szept 11-re kifuttatni ezt a filmet, ami mintha minden korábbi családi ellentétet egycsapásra megoldana......
És mennyire primitív dramaturgia azt sugallni, hogy Tyler meghalt a WTC-toronyban, miközben mindenki más túléli, Ally pedig a gyermekkorában elvesztett anyja után most húszévesen megintcsak elveszti azt, aki nagyon fontos neki...


 

A "teljes igazság"? Erről valami?
Az lenne a teljes igazság, hogy a nagyi figyelmetlenségből bezárja az unokáját a lépcső alá, aki ettől (?) meghal és az anya a felelősséget az közben alvó apára hárítja és lelövi a rendőr nagyapa pisztolyával?

Komolyan ennyire lapos a film mondanivalója? Csak a feszültségkeltés számít, maga a cselekmény nem is?



 

Ez az "éleTÜKet" meglehetősen nagy lódítás, tekintve, hogy Angela próbálja helyrehozni André életét, mivel ő a kirendelt angyal, miután André ugrás előtt még számonkéri Istent (vagy inkább Allahot?), hogy még ő sem törődik vele, meg sem hallgatja és még válaszra sem méltatja.




 

Ismét egy nagyon ügyes propagandafilmet láthattunk a népesség drasztikus csökkentésének szükségességéről. Ez már a sokadik és egyre több ilyen van. Természetesen ezúttal is sikerült hősünknek megakadályoznia a terv végrehajtását, de nem is ez a lényeg, hanem hogy újra és újra halljunk a terv szükségességéről és a tényről, hogy az újra és újra felmerül valakinek a fejében, egészen addig, amíg mi magunk is elhisszük azt. A film kulcsmondatait Safin Lucifer mondja ki 2:10:22-40 között:
"Mindketten azért pusztítunk el embereket, hogy jobb hellyé tegyük a világot. Én azon dolgozom, hogyan legyek - gondosabb, hogy ne legyen járulékos veszteség. Én azt szeretném, ha a világ fejlődne, míg maga azt, hogy maradjon ugyanolyan."
Tehát az ismertetőben tévesen "titokzatos gonosztevő"-ként emlegetett egyén valójában a családja legyilkolása miatt ugyan súlyosan sérült, ám ennek ellenére jó szándékú, a fejlődést elősegíteni akaró és ráadásul kíméletes, a megmaradó emberiség érdekeit szem előtt tartó világmegmentőnek bizonyul.

Van viszont két dolog, ami eléggé zavaró:
1. Érthetetlen, hogy a rózsaszín vegyvédelmi cuccban pompázó alkalmazottaknak fogalmuk sincs róla, hogy milyen hatékony és erős fehérjebontó lötyiben turkálnak.
2. Nevetséges, hogy azt hiszik, hogy nannitok trilliárdjait néhány tucat hagyományos robbanófejjel semlegesíteni lehet. A valóságban egy ilyen akció sokkal inkább a terjedésnek kedvez, mivel a szétfröccsenő illetve elpárolgó vízzel a nannitok beláthatatlan távolságokra juthatnak el.



 

Hihetetlen, hogy az, aki leírta az ajánlót mennyire nem értette meg a filmet - vagy csak hazudik.
Valójában egy bevetésben halálosan megsérült katona agyát (és teste kisebbik részét) tartják mesterségesen életben és az ő tudatát helyezik be egy olyan virtuális valóságba, amelyet a bombatámadás egyik túlélőjének emlékeiből készítettek. Ez a virtuális környezet ráadásul duplafenekű, mert azt is szimulálja, hogy a katona él, teljesen ép és egy szerkezetben ül, ahonnan időről-időre elindul az emlékvilágba, hogy  megtalálja a bombát, elkapja a robbantót és a bevetések után ide is tér vissza.
A számítógép a katona által apránként összeszedett információval mindig kiegészítve folyamatosan újragenerálja a másodlagos virtuális környezetet és annyiszor futtatja azt le, amíg a katona rá nem bukkan a bombára és a tettesre.
Mindez a 82. percig igaz, onnantól viszont a film átmegy egy párhuzamos-világegyetemes, jövőmegváltoztatós zagyvaságba csak azért, hogy igazi hálivudi hepiendet mutathasson és a főgonosszá avanzsált programvezető tudóst megalázza azzal, hogy annak tudatában vezeti a programot, hogy hiába vár az elismerésre, mert a program segítségével úgy háríthatók el a terrortámadások, hogy a jövő megváltozik, tehát a kívülállók számára úgy tűnik, hogy a programot nem is kellett bevetni.