nil-nocere Hozzászólásai

Bármennyire is jól tudjuk, hogy a (jobb féltekés) nők agya nem a logikus gondolatok tárháza, annak azért mégiscsak vajmi kevés a valószínűsége, hogy egy tizenhárom éves lány ilyen "rémálom szekvenciát" lásson.
A film is és az ismertető is egy rakás hulladék.
Egészen biztos, hogy a forgatás során jól szórakoztak a színészek és a stáb: a kommunista korszak szorító, elnyomorító és zárt közegéből jól esett nekik egy pillanatra kitörni, amit ráadásul az állam fizetett, de ezt kultfilmnek nevezni és a nézőkre erőltetni meglehetősen szánalmas és szemforgató.

Érdemes odafigyelni Wyke-ra. A nárcisztikus személyiség tanulmányfigurája: minden diagnosztikus jellemzőt bemutat.

A film egyébként típusos 'addig szívassuk egymást, amíg valamelyik beledöglik' zsáner. Nemcsak a betörés, hanem a betörő vaktölténnyel való lelövése, Miló visszatérése nyomozóként, Tea megölése és a gyilkosság Wyke-ra kenése mind-mind szívatás. Talán még az utolsó szín, Miló igazi tölténnyel való lelövése is csak színjáték....

 

Sajnálatos, hogy szinte végig megy az arcátlan gyógyszerreklám...

Igaza van Sandler papának a legelején: ez a film "terrific". Meg kell hagyni, Adamnak van öniróniája.

hát ezt sem úsztuk meg férfiszerelem nélkül...:{

Vajon miért kap minden nácis és zsidós film magas pontszámot, mégha szemétrevaló hulladék is? Ez most a PC? vagy működik valami kollektív lelkiismeret? vagy mesterségesen gerjesztik...?

A Bronson-féle Bosszúvágyra hajaz....

Majd esetleg egy admin javítsa lsz a címet, mert az helyesen "Sex of the Angels" (eredeti: El Sexo de los Ángeles) és egészen mást jelent, mint a jelenleg futó. Köszi!

Na ugye, hogy lehet normális ismertetőt is írni. Köszi annak, aki megtette. :)

A leírás alapján Gorrin a filmet Nabokov: Luzsin-védelem című regényét olvasva készítette el. Meglátjuk...

Ez a film sem arról szól, amiről az ismertetője beszél. A történet valójában nem több, mint egy Nikita- vagy Fájdalomcsillapító Janka-klón: a csajt piti bűnök miatt (itt ráadásul nem is ő, hanem az egyébként rendkívül érzéketlen és agresszív barátja követi el a sikertelen ATM-kifosztást) lefogják, majd ügynöknek szervezik be. Ezúttal a KGB.
A szokásos kémkalandok (a néhány valóban sok-sok brutális és a nézők számára értelmetlen, kivégzésszerű akció, a lebukás után a CIA általi beszervezés kettős ügynökké, majd a KGB felé való azonnali lebukás) után a történet pusztán arról szól, hogy a KGB főnökhelyettes hogyan használja fel Anna képességeit és a kiszállás iránti vágyát arra, hogy ő legyen a főnök.
Csavaros, mint egy Richie-történet, brutál és képtelen, mint a Kill Bill (vaktölténnyel felszerelkezve bemegy egy dugig lévő étterembe kivégezni egy senkit, amikor kiderül, hogy az étterem összes vendége testőr és mégis Anna marad egyedül életben.....ne nemáááár... vagy amikor fejbelövi sakkozás közben a KGB főnökét és menekülés közben kiirtja a székház biztonsági személyzetének felét...gáááz).
A hepiend azért megvan: a főnökhelyettesből (Olga, a film egyetlen értékelhető karaktere) főnök lesz, a CIA örül, mert kiiktatta a kellemetlen előző főnököt, Anna pedig élve szállhat ki a buliból.
Úgy tűnik, Besson úrnak elfogyott a puskapora: már csak régi patronjait pufogtatja el újra. Sajnálatos.
Az nézze, aki akciópornóra vágyik.

Szvsz van azért benne némi vidámság, főleg, ha szorult az ember lányába önkritika is. Netán átélt már hasonló szitut, majd megjött az esze.
Szóval, Mavis a legkevésbé sem "sikeres tiniregények írója". Épp ellenkezőleg: egy totál érdektelen és eladhatatlan sorozat fantomírója, aki nem mellesleg alkoholista, rendetlen és amúgy utálja az életét, saját magát és mellesleg mindent maga körül (a kutyát kivéve...., hm...de igazából azt is).
A gimi után - ahol ugyan központi figura volt, de már akkor is utálta az egészet - a számára leprának tűnő kisvárosból a fővárosba menekül, de reményei ott is füstbe mennek: mással kötött házassága tönkremegy, írói karrierje mélyponton. Váratlanul meghívót kap egykori szerelmétől annak újszülött gyermeke örömére rendezett bulijára. Noha szerelmétől drámai körülmények között szakad el: elvetél közös magzatukkal és ezt nem képes feldolgozni, egy ostoba ötlettől vezérelve a mindenkinek kiküldött meghívót komolyan veszi és hazalátogat, hogy az álompasit visszaszerezze....
A tervbe azonban beleköp a legbénább volt osztálytárs, akivel ugyan nem szövetséget köt, hanem képtelen levakarni és aki szintén nem nőtt még fel és tele van frusztrációval (legfőképpen egy támadás okozta sérülések és a megbélyegzés miatt), de legalább van annyi belátása, hogy Mavis tervét eszementnek tartja és ellenzi.
Egy ponton aztán az is kiderül, hogy a lenézett, bugris kisvárosi népség pontosan érzékeli Mavis helyzetét és csak sajnálatból állnak le vele foglalkozni, hiszen amúgy megvan nekik a nyugodt kis életük, amiből nem lehet őket kizökkenteni.

A gép - Sztem - bezárta Gray személyiségét/tudatát (nem tudjuk meg, hogy melyiket) a VR-be. Ez a VR ráadásul élethű taktilis ingerekkel is jár, ezért Gray tudata a valóságnak fogadja el. Az igazi valóságban a gép szabadon használhatja Gray testét és az eközben szerzett "valódi" érzetekből (érzékszervek plusz hideg/hő, fájdalomérzet és valszeg az ízérzet) a VR-be zárt Gray semmit sem fog fel.
Az nem derül ki, hogy a gépnek miért van szüksége testre, azon kívül, hogy további hatalomra kíván szert tenni az által, hogy szabadon tud mozogni. (Ha pedig továbra is ilyen szinten veszi igénybe, mint eddig, akkor mi lesz, amikor a test leromlik vagy elpusztul? Nem tér ki a film az öregedés következményeire sem - bár sejthető, hogy Sztem meg tudná oldani a testből-testbe "vándorlást" is....)

"Nem szeretem a filmet, mert szomorúnak tartom, hogy általa meg lettünk pecsételve. Mi vagyunk a leszbikus, a hátunkból tollakat tépkedő, őrült balerinák. Valaki kitalálhatna már egy olyan filmet, amely valóban megmutatja, miről szól igazán a balett." (Pesel Anita, kartáncos)

Nemáá! Ugyan mi a fenét tudtál meg Törpilla 96-tól, ami hatására úgy döntöttél, hogy nem nézed meg a filmet?!? Menj a fenébe ezzel a ne-spoilerezz dumával, ez annyira gáz!