Helen Mirren

Korai évek:

Helen Mirren Ilyena Lydia Mironoff néven született 1945. július 26-án, Ilfordban. Apja, Basil emigráns orosz arisztokraták leszármazottja, hegedűművész, majd a közlekedési minisztérium dolgozója, anyja, Kitty Rogers, angol származású, felmenője a Viktória királynő hentese volt. Két testvér társaságában nevelkedett az essex-i Leigh-on-Sea-ben. Helent saját bevallása szerint monarchia ellenesnek nevelték.
A St. Bernard lányiskolában végezte általános iskolai tanulmányait, majd a londoni New College of Speech and Drama-ban folytatta. 18 éves korában elment a National Youth Theatre meghallgatására, és azonnal fel is vették.

Karrier:

Színház

20 éves korában már Kleopátraként debütált az Old Vic színház Antonius és Kleopátra c. darajában. Nagy sikert aratott, és hamarosan a Royal Shakespeare Company tagja lett, ahol olyan darabokban szerepelt, mint az Ahogy tetszik, a Troilus és Cressida vagy a Miss Julie.
Később újra csatlakozott a társulathoz, 1974-75-ben Lady Macbeth-et játszotta Stratfordban és az Aldwych-ban.
1975-től színpadi karrierje egyre ívelt felfelé, játszott a Royal Court Theatre-ben (Theeth u2019nu2019 Smiles, Faith Healer), a West End-en (The Seagull), majd ismét a Royal Shakespeare Company (VIII. Henrik) és a Riverside Studios (Measure for Measure) következett. 1983-ban a The Roaring Girl főszerepét játszotta a Royal Shakespeare Theatre -ben és a Barbican Theatre-ben.
1989-ben, hosszas filmes kitérő után újra visszatért a világot jelentő deszkákhoz, a londoni Old Vic-ben Arthur Miller Two Way Mirror-jában (Elegy for a Lady és Some Kind of Love Story) szerepelt Bob Peck oldalán.
1998-ban a National Theatre-ben ismét eljátszotta Kleopátra szerepét, Antoniust Alan Rickman alakította. Ezt követte 2000-ben az Orpheusz alászáll, és benne Lady Torrance karaktere, majd 2003-ban a Mourning Becomes Electra.
2009 óta - amikor is Jean Racine Phaedráját játszotta - idén állt először ismét színpadra, február 15-én mutatták be a Gielgud Színházban Peter Morgan The Audience c. darabját, amelyben II. Erzsébetet alakítja. A darabot Stephen Daldry rendezte.
Színpadi lakításaiért számos elismerést kapott, kétszer jelölték Tony-díjra (A Month in the Country, Dance of Death).

Televízió és mozi

Az 1970-es évektől kezdve olyan filmben szerepelt, mint a Szentivánéji álom, a Caligula, az Excalibur, a 2010: A kapcsolat éve, a Hosszú Nagypéntek, a Moszkító-part és a György király. Egyik legkülönösebb filmje a Peter Greenaway által rendezett az A szakács, a tolvaj, a felesége és a szeretője, melyben a tolvaj feleségét alakította Michael Gambon oldalán. A Bosszúból jeles c. népszerű thillerben szadista tanárnőt játszott.

Sikeres karrierjének folytatásaként 2001-ben szerepet vállalt Alan Altman Gosford Park c. filmjében. Az alkotás a két világháború közti időszakban játszódik, egy vidéki angol kastélyban, ahol vadászatra gyülekeznek a nemes urak. Megismerjük az alagsorban szorgoskodó szolgák közt feszülő ellentéteket is, és természetesen a gyilkosság elkövetése sem várat sokáig magára. Helen partnerei olyan színészek voltak, mint Maggie Smith, Michael Gambon, Kristin Scott Thomas és Clive Owen. Alakításárt elnyerte a Legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjat. Főszerepelt a Felül semmi című kedves vígjátékban, melyben egy angol vidéki nőegylet tagjai különös pénzgyűjtő akciót terveznek. Ezután következtek: Az emberrablás, az Árnyékboksz, a Galaxis útikalauz stopposoknak.
Karrierje során három brit uralkodót is megformált, mozifilmekben és televíziós produkciókban egyaránt: I. Erzsébetet az Elizabeth c. minisorozatban, II. Erzsébetet az A királynő c. filmben, valamint Sarolta Zsófia mecklenburg-strelitzi hercegnőt a György királyban. Ő az egyetlen színésznő, aki mindkét Erzsébet királynőt megszemélyesíthette a vásznon. A királynő c. filmben nyújtott alakításáért számos elismerésben részesült: a Legjobb színésznő-kategóriában többek között BAFTA, Golden Globe, és Oscar-díjjal jutalmazátk.
Ezt követően olyan filmekben tűnt fel, mint a A nemzet aranya 2. - Titkok könyve, a Tintaszív, az A dolgok állása és az Aztán mindennek vége. Utóbbi alakításáért, melyben Tolsztoj feleségét, Szofját játszotta, a Legjobb színésznő díjára jelölte az Akadémia.
Az adósságban visszavonult Moszad-ügynököt játszik. A szerep kedvéért héberül tanult, tanulmányozta a zsidó történelmet, a Holokauszt-irodalmat, többek között Simon Wiesenthal életét.
Kétszer is eljátszott a Victoria nevű bérgyilkos szerepét a Red és Red 2 c. akcivígjátékokban, amelyekben Bruce Willis, Morgan Freeman, John Malkovich és Sir Anthony Hopkins voltak a társai.
2012-ben ismét Anthony Hopkins játszott, a Hitchcock c. filmben, amely Psycho készítése körül bonyolódott. Hopkins a címszerepet játszotta, Helen pedig a rendező feleségét, Almát.
2013-ban következett a Phil Spector, Al Pacino oldalán, ahol Linda Kenney Baden-t, a Spector-t képciselő ügyvédőt alakította.
2014 augusztusában került bemutatásra Lasse Hallström legújabb rendezése, Az élet ízei. Helen a festői szépségű dél-francia kisvárosban élő, kissé vaskalapos étteremtulajdonosnőt Madam Mallory-t játsza. A városkába egyik nap megérkezik a Kaddam család, és megnyitják indiai éttermüket, amelyet Madam Mallory nem nézheti tétlenül, és megkezdődik a rivalizálás.

Televíziós munkásságának legismertebb szelete a Prime Suspect c. brit sorozat, melyben Helen Jane Tennison nyomozónőt formálja meg. A drámasorozat számos díjat nyert, és óriási népszerűségnek örvend. Három BAFTA-díjat is nyertLegjobb színésznő-kategóriában.
További televíziós produkciók, amelyekben szerepet kapott: Cousin Bette (1971); Ahogy tetszik (1979); Blue Remembered Hills (1979); The Passion of Ayn Rand (1999), ebben nyújott alakítésért Emmy és Golden Globe díjat nyert; Tavasz Rómában (2003). Helen 2011. április 9-ei Saturday Night Live házigazdája volt.

http://starity.hu/sztarok/helen-mirren/eletrajz/