Dennis Hopper

Dennis Hopper (1936. május 17. - 2010. május 29.) amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró, képzőművész volt.

Hopper a Kansas állambeli Dodge City-ben született, ahonnan a II. világháború után családjával a Missouri állambeli Kansas City-be költöztek. Már gyerekként érdeklődött a művészetek iránt, szombatonként órákat vett a Kansas City Művészeti Intézetben. 13 éves korában ismét továbbköltöztek, ezúttal San Diego-ba, ahol középiskolai évei alatt a színjátszás felé fordult a figyelme. Öt évig tanult a híres Lee Strassberg Színi Stúdióban New Yorkban.

1955-ben szerepelt először televízióban, és még ugyanebben az évben James Dean-nel játszott együtt a Haragban a világgal-ban (Rebel Without a Cause), majd egy évvel később az Óriásban (The Giant). Ezt követően több westernfilmben is játszott, két alkalommal John Wayne-nel, de az igazi áttörést az 1969-es Szelíd motorosok (Easy Rider) jelentette, mely első rendezése volt. A forgatókönyvet Peter Fondával és Terry Southern-nel közösen írták, így együtt jelölték őket Oscar díjra is. Ezt a díjat nem, de a Cannes-i Filmfesztivál legjobb első rendezésért járó díját megnyerte.

Az 1970-es években leginkább alacsony költségvetésű és európai filmekben játszott, majd 1979-ben egy újabb nagy siker, a Francis Ford Coppola rendezésében készült Apokalipszis most következett.

Az évek során Hoppernek többször is meggyűlt a baja a rendezőkkel drog- és alkoholproblémái miatt, mely a szakmai és magánéletére is kihatott, így 1983-ban részt vett egy elvonókúrán. 1986-ban aztán ismét újjáéledt a karrierje, amikor David Lynch ráosztotta a Kék bársony (Blue Velvet) ikonikus gonoszának szerepét. Hopper maga jelentkezett a szerepre, felhívta Lynch-et és azt mondta: "Meg kell engedned, hogy én játsszam Frank Booth-t. Mert én magam vagyok Frank Booth!" Alakításával számos díjat nyert, ráadásul ugyanebben az évben Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában Oscarra jelölték A legjobb dobás-ban nyújtott játékáért. A rendezésnek se fordított hátat, 1988-ban a Színek (Colors) című filmjével zsebelte be a kritikusok elismeréseit. A filmben Sean Penn játszotta az egyik főszerepet, a színész később Dennis Hopper és Jack Nicholson iránti tisztelete jeléül Jack Hoppernek keresztelte a fiát.

Az 1990-es évekből kiemelkedik a Tiszta románc és a Féktelenül, mely hatalmas mozisiker volt. Hopper ezt követően gyakran játszott jobb és kevésbé jó krimikben, thrillerekben gonosztevőt. Hatalmas munkabírású színész volt, pályafutásának szinte minden évében 3-4 filmet forgatott, illetve játszott televíziós sorozatokban (24, Crash) is.

Filmes munkái mellett Hopper képzőművészettel is foglalkozott, festett, szobrászkodott és megszállott fotós volt. Alkotásait a Los Angeles-i Kortárs Művészetek Múzeumában is kiállították.

A színész magánélete meglehetősen viharos volt, öt házasságából négy gyermeke született. 2009. október 29-én Hopper menedzsere megerősítette a sajtónak, hogy a színész prosztatarákban szenved, 2010. januárjában pedig kiderült, hogy a rák áttéteket képzett a csontokban is. A nagybeteg színész ugyanebben a hónapban nyújtotta be válókeresetét ötödik felesége, Victoria Duffy ellen, arra hivatkozva, hogy a nő őrült és embertelen. Hopper távoltartási végzést is kért, hogy felesége ne mehessen a közelébe. A válás csúnya körülmények között zajlott, és a színész haláláig jogilag nem is zárult le, így még kérdéses, hogy a hagyatékból mennyi illetheti Duffy-t.

Dennis Hopper utoljára 2010. március 26-án jelent meg a nyilvánosság előtt, amikor csillagot kapott a hollywoodi Hírességek Sétányán. A színészen ekkor már láthatóan eluralkodott a betegség, gyenge volt és csontsovánnyá fogyott a kezelések miatt.

Halála 2010. május 29-én következett be, otthonába, a kaliforniai Venice-ben.