Deák Bill Gyula

Deák Bill Gyula (Budapest, 1948. november 8. –) Artisjus-díjas magyar blues-énekes. Gyakran „a magyar blueskirály” jelzővel illetik, de Bill Kapitánynak vagy egyszerűen csak Bill-nek is szokták szólítani. 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban Chuck Berryvel közösen lépett fel, aki így vélekedett róla: „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.”
Deák Bill Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Fiatalkorában Beatlest hallgatott, majd áttérve a Rolling Stonesra, megismerte a rockzenét. Később megismerte és megszerette a bluest is, majd egyszer elment Orszáczky Miklós és Szakcsi Lakatos Béla koncertjére, ahol bluest játszottak angol nyelvű dalokkal. A koncert akkora hatással volt rá, hogy úgy érezte, nincs keresnivalója ezen a pályán, abba is akarta hagyni, de végül nem így döntött. Így vélekedik a bluesról: „A blues egy életforma, egy életérzés - magával ragad, és nem ereszt.” Csak fiatalon járt énektanárokhoz, akik mind operaénekest szerettek volna kihozni Bill hangjából, ám ez neki nem tetszett, így leszokott az énektanulásról.[2] Pályafutása során nagy hatással volt rá Jimi Hendrix, valamint Radics Béla és Orszáczky Miklós is. A kőbányai Sztár együttesben külföldi dalok éneklésével kezdte pályafutását, majd később mint dzsesszénekes a Napsugár, a Wanderers és a Loyd zenekarokban énekelt, de első komolyabb együttese a Syrius volt.
1979 nyaráig vendégként lépett fel a Hobo Blues Banddel, később viszont állandó tagja lett a zenekarnak. Kezdetben a rock és a bluesmuzsika klasszikusait, Rolling Stones-, Doors-, Hendrix-, Cream-nótákat játszottak magyarul, Földes László „Hobo” fordításában, de Kex nóták is szerepeltek műsorukon. Először ezzel a bandával lépett fel nagyközönség előtt a 1980-as évek elején, s ekkor vált elismert énekessé. Filmszerepet kapott a '81-es Kopaszkutya című Szomjas György filmben, amit később betiltottak. 1983-ban még szélesebb ismertségre tett szert Torda táltosának szerepében a Szörényi Levente–Bródy János rockoperában, az István, a királyban, melyben nagyszerű alakítása és hangja lenyűgözte a közönséget. Később az Itt élned, halnod kell, a János vitéz és a Jézus Krisztus szupersztár című musicalekben szerepelt. A Hobo Blues Band számos művelődési házban és fesztiválon fellépett, ahol hatalmas sikereket arattak, melyhez nagyban hozzájárult Bill szereplése, s egy év alatt hihetetlen népszerűségre tett szert az együttes: a Beatrice, a P. Mobil és az Bizottság mellett felléptek a legendás Fekete Bárányok koncerten, amely az akkori rendszert elutasító, szabadságkereső fiatalok számára páratlanul népszerűnek bizonyult. A MOM Művelődési Központban működő klubjuk, az Ifjúsági Park-béli koncertek, valamint a vidéki fellépések során tízezrek kedvencévé vált. 1979 nyarán, amikor a HBB a svájci Krokus és az Omega előzenekaraként a Kisstadionban adott koncertet, a zenekar végleg befutott. Ennek ellenére az akkori hanglemezgyártó vállalat képviselői egyelőre nem akartak tudomást venni a sikereikről. A hatalmas nyomásnak engedve csak 1980-ban jelent meg az első kislemez, később már az első albumot is kiadták, Középeurópai Hobo Blues címmel. Többször is kiérdemelték a különböző közönségszavazásokon az év együttese, az év előadója, az év egyénisége, az év hangszeres előadója címeket.[5] 1985-ben Bill kilépett a bandából. 1983-ban kezdte el szólópályáját, Rossz vér címmel megjelentette első szólólemezét, majd 1986-ban a Mindhalálig blues című albummal jelentkezett, s megalapította a Bill és a Box Company-t Bencsik Sándorral (a P. Mobil és a P. Box egykori tagjával). Egy évvel később, 1987-ben a Deák Bill Blues Band frontembere lett, amivel Dániában és az egykori Nyugat-Németországban is fellépett, s a '90-es évektől kezdve vidéken és Budapesten is nagy sikerrel koncertezik ezzel az együttesével. Az 1993-as Bűnön, börtönön, bánaton túl című lemeze megjelenése után hat évig nem készített új lemezt, habár bandájával rendszeresen koncertezett. Végül 1999-ben megjelentette a Bort, bluest, békességet albumát, majd rá két évvel a Bill kapitány blues cirkuszá-t, amit 2001-ben újra kiadtak CD-n és kazettán a Mindhalálig blues-zal együtt.
2007-ben Bill kapta a Blues Patika Életmű-díjat Tátrai Tibor és Sharrie Williams mellett. Betegség miatt viszont az átadón nem tudott megjelenni az énekes.
2008. március 7-én újabb díjban részesült Bill, mégpedig az első Pont FM Életmű-díjban. majd április 15-én, kilenc év után megjelent hatodik nagylemeze Hatvan csapás címmel. 2008. szeptember 27-én 19:30 perces kezdettel a Hobo Blues Band 30 éves évfordulóját egy jubileumi koncerttel ünnepelte meg a Papp László Budapest Sportarénában azokkal a vendégekkel, akik részt vettek a zenekar pályafutásában, így köztük Deák Bill Gyulával is. December 19-én újabb jubileumi koncerten énekelt, ezúttal a Körcsarnokban ünnepelve saját 60. születésnapját. 2009. február 11-én este a Fonogram díjkiosztó gálán Életmű-díjat kapott,[9 amit a Millenáris Teátrumban vett át, Keresztes Ildikó köszöntésével. Bill így nyilatkozott a Bors napilapnak ezzel kapcsolatban: „Bevallom elérzékenyültem! Nagyon nagy megtiszteltetés ez számomra! Fantasztikus, hogy elismerik a munkámat, úgy érzem, nem hiába csináltam a dolgaimat. Hatalmas sikereim voltak a Hobo Blues Banddel és az István, a királlyal is, de a jelenlegi korszak jelenti a csúcsot az életemben. Nem is fogok sokáig ücsörögni a babérjaimon: rengeteg koncertmeghívásnak kell eleget tennem, és szeretnék még nagyon sok jó lemezt is készíteni.” 2009. március 24-én Bill kiadta első koncertalbumát 60. születésnapi jubileumi nagykoncert címen DVD-n, amin többnyire a Hatvan csapás lemez számai hallhatóak. Május 30-ára, a Pannónia Fesztivál szombati napjára újra összeállt az egykori Hobo Blues Band, Póka Egon, Tátrai Tibor, Solti János, Deák Bill Gyula és Hobo személyében.
2009. október 28-án megjelent Bill hetedik nagylemeze A Király meséi címen és egy életmű koncerttel készül november 20-án a Papp László Budapest Sportarénában. 2011. február 11–12-én a Hobo Blues Band a Papp László Sportarénában tartotta búcsúkoncertjét, ugyancsak Deák Bill részvételével. 2012. március 15. alkalmával a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.
2012. november 11-én infarktust kapott, ezért kórházba kellett szállítani. De szerencsére meggyógyult és azóta újra koncertezik. Deák Bill Gyula bal lábát nagyon sok legenda és történet övezi, mivel máig sem lehet tudni pontosan, hogy mi is történt vele. 11 évesen az amputálásra valószínűleg azért került sor, mert focizás közben megrúgták, majd megműtötték, s talán orvosi műhiba következében elzáródott a comb visszere, amitől ödémát kapott, így egy hét múlva amputálni kellett. Bill így emlékszik vissza: „Volt egy tályog a lábamon, amire az orvosok nem fordítottak kellő figyelmet. Ez elzárta a főütőeret, majd kialakult egy trombózis. Ezután elkezdett lilulni, zöldülni a lábam, majd egy hétre rá amputálták.” 

Forrás: Wikipédia