A történet szerint több galéria tulaja epekedik Morf Vanderwalt (Jake Gylllenhaal) kegyei után, aki a szakmában a legelismertebb műkritikus. Az új alkotók iránti elismerése és régi liblingjei mondhatni belőle élnek, hiszen a képek árait az határozza meg, hogy Morf a kiállított alkotó munkáiról jó vagy rossz kritikát ír. A műkincsvadász hiénák, Rhodora Haze (Rene Russo), Gretchen (Toni Collette) és később a karrierista spiné útjára lépő Josephina (Zawe Ashton) pedig mindet megtesznek, hogy az ő birtokukba kerüljön a világ legkülönlegesebb alkotása. Josephina lakótömbjében ugyanis egy nap meghal egy magányosan élő öregúr, akiről kiderül, hogy titokban csodálatos és egyben borzasztóan bizarr képeket festett. Josephina lehetőséget lát a kitörésre, így magával viszi őket és kiállításra kerülnek a múzeumban, ahol akkor még csak asszisztensként dolgozik. Azonban a művek szörnyű kínok közepette és az ezekből fakadó szenvedés hatására születtek. Paranormális jelenségek kezdik el mészárolni a képekkel kapcsolatba kerülő embereket, aminek hatására a méregdrága különleges kiállítási darabokból olcsó, útszéli tucatáru válik. A legszomorúbb az egészben, hogy ez az egész koncepció egy iszonyú jó kritikai fricska is lehetett volna a mai generáció álságosságáról és felszínességéről, ami leginkább a kultúránkban mutatkozik meg. A sznobizmus nem csak a kiállítási tárgyakon tükröződik – egekig magasztalnak egy óriási fém gömböt -, hanem a karakterek viselkedésén is. Mindenki kétszínű, mindenki próbál megfelelni a másiknak, de csak a saját maga érdekében, hogy előre juthasson a ranglétrán. A kultúra iránti elköteleződés csak egy álca arra, hogy mennyire csak a pénz irányítja ezt a világot (is) és ezt a művészetekhez egyáltalán nem értő emberek álintellektuális indokokkal magyarázzák, hogy épp valami miért felkapott. Az egyetlen művészi eszményt Piers (John Malkovich) testesíti meg, aki alkotói válsággal küzd, de ezt az alacsony érzelmi intelligenciával rendelkező kritikusok és múzeumtulajdonosok nem értik meg és számon kérik rajta legújabb mesterművét, hiszen a piacnak pörögnie kell. Ezek a kiemelkedő és fontos gondolatok mind jelen vannak a filmben, azonban a kivitelezés nagyon zavarosra sikerült és túl sok elbaltázott lehetőség volt benne ahhoz, hogy csak a pozitívumai maradjanak meg bennünk. A végeredmény így egy elég egyszernézős, kicsit csalódáskeltő darab, ahol a direkt kultúrakritika megölte a történetet és a kreatív megvalósítást. Az arányok vagy a kevesebb erőltetett horrorklisék talán a helyére billenthették volna a filmet, így azonban egy erősebb közepest kapunk egy elég kiemelkedő színészgárdával.
Нет комментариев