Cheol-soo Jang majdnem dokumentarista eszközökkel ábrázolja a sziget belső világát, pontosan mutatja meg a sziget lakói között feszülő lelki és érzelmi energiavonalakat, és van gondja arra, hogy (legalábbis nagyjából) pszichológiailag, és ok-okozatilag is előkészítse a film végi hentesmunkát (talán nyilvánvaló, hogy nem puha-pihe rózsaszín habos-babos bűbáj lesz a vége). Hogy aztán ez kinek mennyire fogja felforgatni a gyomrát, az teljesen egyénfüggő. nyugati mozikhoz szokott szemnek az, amit Bok-nam végigvisz, egyértelmű túlzás. De szerintem a koreai gasztronómiát sem az Ó utcai koreai kifőzdében kell megtanulni, hanem odakint, az utcán, a hatás ég és föld. Az ott kapható igazi, helyi ízlés szerint készített kaják a legtöbb nyugati gyomornak ehetetlenek. Így van ez az itt látható vérfürdővel is. Túlzás innen, onnan meg... hát azt csak ők tudják, nekik hol van az ingerküszöbük.
Комментарии 1