.. Az elárvult ember magányos állapotára több megoldást is kínál a linklateri életmű. Az első Az élet nyomában (Waking Life, 2001) című rotoszkóp-animációs technikával készült víziója, amely a Henyékhez hasonlóan majd 50 epizódból álló, filozófiai eszmefuttatás az életről. A film izgő-mozgó rajzolt terének álmodója mintha a Tökéletlen idők befejezésében elalvó Mitche (Willey Wiggins) lenne. Linklater eszmefuttatásain keresztül kergeti a soha fel nem ébredő fiút, miközben az életet a sorssal, a sorsot az álommal azonosítja. Először u201Eszakértőku201D (tanárok, filozófusok, biológusok) vallanak az életről, a valóságról és az evolúció biológiai funkcióiról. Mindannyian egy hipnotikus környezetben a valóságot keresik és szeretnék látni. Linklater láthatóan a sartre-i egzisztencialista alapvetésekből indul ki, amikor a szabadságot boncolgatja, de a cyberpunk filozófiát sem hagyja ki spektrumából, amikor a mesterséges értelemről beszél. A Naplopók tragédiája után a rendező ki meri mondatni filmjében, hogy u201Emagad formálod életedet és nem szabad leírni magadu201D. A biológus monológja a neohumán emberrel állítja szembe a passzív létet, ha úgy tetszik, a Naplopók passzív életét. Jog, lojalitás, szabadság a neohumán-elv. Linklater mégis inkább a káosz felé vonzódik, álmodója az önpusztítás evangéliumát is keresi. A hitbéli alapvetések sem maradnak el: a reinkarnáció álomemlékezetként való értelmezése, az Isten Semmiként való aposztrofálása, a szabadság valós és illúzióként való azonosítása mind-mind ezt boncolgatja. Linklater szerint az álomban (valóságban) csak képmások vagyunk, és ha valaki rádöbben, hogy valaki másnak az álmában van, akkor ébred igazán öntudatára. Ezzel a grunge szabadságát az öntudatra ébredéssel váltja fel, amelyet egy olyan világban kell az embernek elérnie, ahol minden csak illúzió.
A film megidézi Philip K. Dick szellemét, akinek Kamera által homályosan (A Scanner Darkly, 2006) című regényével gondolta tovább a rendező az álomról alkotott véleményét. A Dick-művet felhasználva, Linklater nem az időt és a teret (Istent) tagadó embert helyezi középpontba, hanem u2013 úgy tetszik, visszafordulva az eredeti ősi példaképhez, Bresson dosztojevszkiji figuráihoz u2013 a hasadt tudatú posztmodern figurák mását adja. A középpontban egy drogos kolónia áll, aminek egyik tagja többféle, hasadt tudatában még beépített ügynök is. A politikai hatalom disztópiája keveredik itt a drogos kultérzéssel. Amellett, hogy a film az egyik legjobban sikerült Dick-adaptáció, nem lép tovább Az élet nyomában álomfejtésében, inkább csak megtalálja a u201Evalóságbanu201D, tehát az általunk felfogott világban az illúziót. Linklater adaptációjában egy monológnyi a szembetűnő különbség, ám ebben a monológban a rendező rövidre is zárja álom-válaszait. A platóni barlanghasonlat u201Efelfogásau201D, hogy az emberi érzékletet csak illúzióként írja le. Vajon a modern technika ezt átírhatja? Az évezredes titok, amelyben az ember saját magát csak az oldalakat felcserélő tükörképben láthatta, most a kamera által helyre tevődött. Ami eddig fordított volt, most valóságos lett. De hiába ez a u201Eképu201D, hiába ez a u201Emásu201D, mert mind a tükör és a kamera is csak torzítva képes láttatni. Így bármi, ami illúzió a valós életben, csak maximum az illúzió illúziója lehetne. Ha ez pedig így volna, akkor a szabadságnak még képzete se lehetne. Linklater álommásolatait így kerekíti le, sok szempontból szkeptikusan.. (filmtett.ro, Linklater-portré 1.-2.)
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/17
Ekkor frissült utoljára: 2020/08/15
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/06
Ekkor frissült utoljára: 2023/01/01
Ekkor frissült utoljára: 2022/05/04
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: