u201EKét rendező volt eddig, akinek Az ember tragédiájáról valóban eszébe jutott valami. u2013 mondja a Filmvilág 1984/9.-es nagy vitaindítójában Spiró György író -- Az egyik Paulay Ede, aki rájött, hogy a mű színpadra való. A második Jeles András.u201D Nagyon is egyet érthetünk az ellentmondást nem tűrő kijelentéssel.
A magyar és az európai drámairodalom u2013 e tisztelt, de sajnálatos mód mindegyre félreértett és félreinterpretált félelmetes remeke többnyire poros, vagy ugyancsak gyorsan avulóan modernizált változatban kerül a közönség elé, s emiatt rendre belefullad a tolmácsolói verte porba. Magyarán, Az ember tragédiájához Madách formátumú géniusz kell. Ehhez pedig tiszteletlenség, no nem Madách, hanem a színpadi és szellemi konzervativizmus iránt. Jelesben mind a kettő megvan. A zseni u201Esemmiből teremt világokatu201D, Jeles zsenialitása inkább luciferi természetű, az örök kétkedés élteti, a meglévőt mindig a szokványtól eltérően, új fénytörésben képes megmutatni, gyakran dolgozik hozott anyagból, remekműből, fércműből, mindegy is. Ugyanígy hozza ki színészeiből, legyenek akár amatőrök, akár gyerekek, akár hajléktalanok a u201Eszínésztu201D vagy inkább a bennük rejlő, rutinba fojtott személyiséget.
Félelmetes remekműnek neveztem az imént Madách drámáját, félelmetes már csak a tárgya miatt is, az egész történelemmel viaskodik, emberiség-dráma, s félelmetes a kezdettől végigvitt kétely miatt, van-e értelme egyáltalán az emberi faj létének. Camus szerint az egyetlen filozófiai vizsgálatra érdemes kérdés, az öngyilkosság kérdése, ebben az értelemben kegyetlen Madách történelemfilozófiai kiindulópontja. Lucifer u201Ebűbájat bocsátu201D a fajának sorsát előre látni vágyó Ádám szemére, s a történelmi víziók nyomán Ádám végső számvetést vonva az öngyilkosságot választaná, magvát szakasztva az emberiségnek.
A teremtés Madách szerint és Jeles szerint is: tévedés. Jeles filmjének istene gonosz óriáscsecsemő (látni nem látjuk, csak gőgös szózatát halljuk, amellyel eltiltja az első emberpárt a jó és rossz tudás fájának gyümölcsétől). Lucifer (u201Ea fényhozóu201D) a jövő-vízió rendezője, Ádám abban a logikai struktúrában látja a majdan megvalósuló történelmet, ahogy az isteni teremtés kritikusa, a bukott angyal látja. A színek logikus antitézisei egymásnak, a történelem ingája leng ide-oda, s minden lengése nyomán milliók vesznek oda vagy nyomorodnak meg, hol a zsarnokság (Egyiptom), hol a népuralom (Athén) okozza vesztünk; hol a léhaság tesz tönkre (Róma), hol az aszkézis (Bizánc); hol az élveteg, túlérett udvaronc lét (Prága), hol a szabadság, testvériség, egyenlőség szép eszméjét véres terrorba fordító forradalom.
Ez az ingamozgás Jelest kevéssé érdekli, nem a történetfilozófiát emeli át Madách történelmi szomorújátékából, hanem a szomorúságot. Jeles nem lázad hisztérikusan az emberi sors ellen, u201Etárgyilagos szomorúságot látunku201D u2013 jegyzi meg Balassa Péter. És érzékit, a történelmet bomlasztó ingamozgás az egyéni létet is ide-oda rántja. Angyalok és ördögök vagyunk egyszemélyben. Évában kiirthatatlanul ott lakozik a bujaság, Ádámban a hatalmi téboly. Az ember u2013 ismét Camus hasonlatával élve u2013 Sziszifuszként görgeti maga előtt a történelmet éppúgy, mint a saját életének terhét: a sziklája a sorsa, mely újra és újra visszagördül a hegytetőről a völgybe, de ő újra és újra nekiveselkedik a gravitációnak.
Jeles Tragédia-interpretációja három termékeny ötletre épül.
Először is belsővé teszi a történelmi drámát, az érdekli, ahogy égi és földi egybekeveredik bennünk; ezt szenvedjük, de ettől vagyunk, lehetünk tragédiák hősei. A film akkor izzik, amikor ennek a végzetes kettősségnek az érzékiségére épít, s folyton leül, ahol a világtörténelmet kell pedánsan felmondania. Jeles azzal, hogy a madách-i történelemfilozófia kibontása helyett a szenvedély világtörténetét választja, egyszersmind a redukció, a rövidítés jogát is gyakorolhatja. Az Angyali üdvözlet ezért nem hat Az ember tragédiája megcsonkított változatának: Jeles máshová helyezi a hangsúlyt, ezért hagyhat el teljes színeket.
A film másik nagy találmánya, talán a legfontosabb és legkreatívabb: gyerekekkel játszatni Az ember tragédiáját. Jeles Csokonairól szóló u201Eéletjátékábanu201D dolgozta ki ezt a metódust, s ahogy ott, most is a maximálisat hozza ki szereplőiből, nem tökéletesen idomított gyerekszínészeket látunk u2013 a játékuk szerencsére technikai értelemben korántsem tökéletes u2013 , hanem gyermekségükben felszabadított lényeket, akik innentől kezdve ösztönös érzékkel hasonítják magukhoz a legbonyolultabb Madách szöveget is.
A harmadik újdonság annak megértése, hogy ez az átértelmezett Madách nem igényel történeti pontosságot, naturalisztikus részletezést, sőt, a stilizációban érzi igazán jól magát. A feladat nagyságához képest szerény költségvetés ellenére a film emiatt (és persze Kardos Sándor operatőr és Kovács Attila díszlet- és látványtervező ötleteinek hála) egy percre sem hat szegényesnek, sőt, magyar filmben kivételes intenzitású látványvilágba lépünk: az athéni jelenet nyitóképénél szebbet és nagyszabásúbbat u2013 a homok alól, obulussal a szemükön feltámadnak az ógörög polisz polgárai u2013 dollármilliók sem produkálnak.
Madách emberiség-drámája szándékosan zavarba ejtő mű, Jeles Angyali üdvözletét látva ugyanezt az áldásos zavart érezzük. (Schubert Gusztáv/filmtortenet.hu)
Ekkor frissült utoljára: 2022/08/22
Ekkor frissült utoljára: 2024/04/15
Ekkor frissült utoljára: 2024/04/27
Ekkor frissült utoljára: 2024/03/14
Ekkor frissült utoljára: 2024/02/20
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: