Vannak alkotók, akiket szinte lehetetlen besorolni. Nem hasonlítanak. A spanyol mozgóképesek között ilyen Victor Erice. Hetvennégy éves, s bár huszonévesen kezdte a filmezést, A Dél az egyik legnagyszerűbb alkotása. Egy felnőtté válni vágyó kislány története, aki a maga módján próbálja megfejteni családja titkait, az apja életét meghatározó kettős kötődést. A történet építőelemei között ott vannak az emlékek, a sejtések, a vágyak, a beszédes tárgyak és illatok. A hűvös Észak, ahol a lélegzet mindig látszik a levegőben és az elvesztett Dél. Erice nem pusztán a személyes emlékekből építkezik: a film egyik rétege a polgárháború még mindig kísértő kollektív emlékét idézi meg. Nem a hűvös, tárgyszerű históriát, hanem a sorsokba írt történelmet. Talán azt is, ahogy az idő szakadatlanul újraszerkeszti a múltat. A Dél képei szívszorítóan erősek. Beégnek a néző emlékeibe. És talán ebből fakad az is, hogy a moziban ülve azon kapjuk magunkat, hogy a jelentőségteljes részletekből elkezdjük szőni a magunk történetét.
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/17
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/23
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/21
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/11
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/18
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: