Egy magányos asztronauta hat hónapja tartó szólóküldetésén szembesül a házasságát feszítő repedésekkel, egy űrhajóján felfedezett titokzatos lény segítségével.
Spoiler!!!
Ez inkább egy lélektani film. A magány eléggé meg tudja boritani az embert.
A film érzelmileg azért nem éppen egy könnyű. A vége felé haladva egyre nehezebb volt számomra.
A fizika itt másodlagos volt, ha egyáltalán számitott is. Én úgy értelmeztem, hogy ugye maga a pók nem létezett (bár azért sok furcsa dolog előfordulhat a filmekben. Mondjuk az, hogyan is jutott volna be a hajóba, jó kérdés). Csak a főszereplő jött rá, hogy ténylegesen mi az, ami igazán számit számára. Többet nem irok, mert nem nagyon lehet pontosan kifejezni igy, leirva.
Nem szórakoztató. Nekem jó részében nyomasztó volt. Ugye a magány, az egyedüllét a legtöbb embert elkeseriti. Még engem, egy eléggé introvertált embert is. Éppen ezért ha valami könnyedre vágysz, hát, ez nem az! Ennél elmélkedsz, és talán önkéntelenül te is el fogsz gondolkodni azon, hogy mik azok, amiket elszartál az életedben. Illetve mik azok, amiket még helyre hozhatsz.
10/8 Sandler itt meglepetés volt. A vigjátékokkal futott ő be. De a drámai szerepeket/karaktereket is tökéletesen el tudja játszani. Ez a film is bizonyiték erre. Nem hiszem, hogy bármilyen dijat is elnyerne, mert az emberek/kritikusok mostanság sokkal másabb (szivárványosabb) témákra izgulnak rá, illetve a célközönséget is ilyen irányba próbálják elvezetni. De mindenképp egy remek film. 2024 egy meglepetése eddig számomra.
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/12/04
Ekkor frissült utoljára: 2024/05/11
Ekkor frissült utoljára: 2024/01/17
Ekkor frissült utoljára: 2024/11/28
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: