Egy egykori bűnöző élete új értelmet nyer, miután rátalál egy magára hagyott csecsemőre.
Ez mi volt??
Ethan Hawke örök kedvenc. De erős a gyanúm, hogy azért van úgy elmaszkírozva, hogy a kedves édesanyja se ismerje fel a moziban, ebben a drámának minősített, de fájdalmasan vacak filmben.
Nagyszerűen alakította a megtört, megfélemlített, s peches módra túlzottan büntetett pitiáner lúzert, de annyira, hogy az ember már szekunder szégyent érzett, "ilyen nincs, ennyire buta f@sz nem létezik!", sóhajthattunk fel a filmet nézve.
A szellemi fogyatékosság határát súroló cselekmény, egy indokolatlan és a semmiben lebegő romantikus szál (legalább a legvégén oda kérte volna a jegyet, ahová a csaj utazott, könyörgök!!), a hirtelen jelentkező -és a lakhelyelhagyási szabályt indokolatlanul felrúgó- utazási vágy, az apai hagyaték, ami nem a szeretet (egy szülő szereti a gyerekét és ezt nem tagadja el akkor sem, ha börtönbe kerül a gyereke!), hanem az önfelmentés jele volt, hát, ezek nem álltak össze, sőt....
Szájtátva bámultam a stáblistát.... ennyi? Ez dráma, ez gondolatokat szakít fel? Nagyjából Paulo Coelho idézeteivel lehet egy napon említeni.
Egyetlen erénye a rövídsége. Ha ezt a filmet 2 órásra nyújtanák, akkor kezdő diktatúrák kazamatáiban ezzel vallatnák az embereket.
Ethan iránti tiszteletből 2 pontot lehet rá adni, s helyette kérjünk elnézést, hogy a film megtekintésével áramot fogyasztunk!
Ekkor frissült utoljára: 2020/06/24
Ekkor frissült utoljára: 2024/06/09
Ekkor frissült utoljára: -
Ekkor frissült utoljára: 2024/08/20
Ekkor frissült utoljára: 2024/10/06
A funkció használatához be kell jelentkezned!
×
Vélemény írás: