1BoA6 Hozzászólásai

A bárban egy nő is ült. Teljesen egyedül. Elegáns és gyönyörűu00E3??volt, elbűvölő szemekkel és csillogó, fekete hajjal. Annyira nem volt szokatlan, hogy orvosi maszkot viselt, ilyen ez az évszak: a maszk befedte arcának alsó részét, védelmet nyújtva a pollenektől és a szennyezésektől, melyek fertőzték a levegőt. Taro, az üzletember sokkal bátrabbnak érezte magát, mint általában: a nő mellé ült, és beszélgetni kezdett. Eldicsekedett a sikeréről és a pályája felíveléséről, italt is rendelt neki, amit a nő meg sem érintett.

Higgadtan, de érdeklődve válaszolgatott a férfinek, aki azt javasolta, hogy elmehetnének egy bizalmasabb bárba, amit ismer, és még csak nincs is olyan messze. A nő bólintott, Taro pedig, az üzletember munkatársaira kacsintva kivezette őt az utcára.

A férfi gyorsan haladt, hogy minél előbb a közeli, sötét sikátorba érhessen a nővel. Ott aztán magához húzta, és belenézett az elbűvölő szemeibe: „Szép vagyok?” – kérdezte a nő reszkető hangon. „Gyönyörű” – érkezett a válasz, és a férfi arcával a nő felé közelített. „Szép vagyok?” – ismételte meg a nő a kérdést, miközben feje mögé nyúlt, és kibontotta az akadályt kettejük ajkai között. „Gyönyörű” – válaszolta ismét, egyre inkább szomjazva a csókra. A maszk lecsúszott a nő szájáról és Taro, az üzletember kővé dermedt, sikoltani is képtelen volt. A nő szája felhasítva fültől fülig ért, s teljesen eltakarta arcának alsó részét. A száján lévő két hasítás elővillantotta éles fogait. Állkapcsa az emberi képzeletet felülmúló szélességre nyílt, torz szája ismét megformálta a kérdést: „Szép vagyok?”.

Taróról, a 30 éves üzletemberről többé senki sem hallott.