Olivia Newton John

·  Született: 1948. szeptember 26. (életkor 66), Cambridge, Egyesült Királyság
·  Gyermekei: Chloé Lattanzi
·  Házastársak: John Easterling (házas. 2008.), Matt Lattanzi (házas. 1984.–1995.)
·  Albumok: Grease, Xanadu, Physical, This Christmas, továbbiak
·  Szülők: Irene Born, Brinley Newton-John
Nemzetisége:
Német és walesi származású, brit és ausztrál állampolgár, hosszú ideje az USA-ban él.
Foglalkozása:
Színésznő, énekesnő (szoprán).
Aktív évek:
1964-től folyamatosan.
Díjak:
Négyszeres Grammy-díj
ARIA Hall of Fame.
Kitüntetései:
OBE (Officer of the Order of the British Empire - A Brit Birodalom. Érdemrendjének tiszti fokozata).
AO (Officer in the Order of Australia – Ausztrál Lovagrend tiszti fokozata).
Olivia Newton-John (Cambridge, 1948. szeptember 26.) négyszeres Grammy-díjas énekes és színésznő, a Brit Birodalom Érdemrendje tiszti fokozata (OBE) és az Ausztrál Lovagrend (Order of Australia, AO) tiszti fokozata kitüntetések birtokosa, lemezeladásai és a slágerlistán töltött idő alapján a hetvenes évek legsikeresebb angol nyelvű énekesnője. Filmes és zenei karrierje a hatvanas évek közepén kezdődött.
Walesi és német származású, brit születésű, Ausztráliában nevelkedett, évtizedek óta Amerikában él, önmagát ausztrálnak vallja.
Legismertebb dalai közé tartozik a Banks of the Ohio, a Let Me Be There, az If You Love Me (Let Me Know), az I Honestly Love You, a You're The One That I Want, a Xanadu és a Physical. Legismertebb filmszerepei Sandy Olsson a Grease-ben és Kira a Xanaduban. A rák elleni küzdelem, a természet- és az állatvédelem támogatója.
Max Born Nobel-díjas tudós unokája, Brinley Newton-John egyetemi professzor lánya. Első férje Matt Lattanzi színész, lánya Chloé Lattanzi énekesnő. Második, jelenlegi férje John Easterling üzletember, nővére Rona Newton-John, egykori modell és színésznő.
Olivia 1948. szeptember 26-án született az angliai Cambridge városában. Egyetemi tanár édesapjának a melbourne-i egyetemen kapott új állása miatt a család 1954-ben kivándorolt Ausztráliába. Olivia szülei válása után kezdett el komolyabban énekelni, eleinte otthon az egyedüllét ellen, majd családi körben, később sógora kávézójának színpadán. Ott ismerte meg első barátját és zenei mentorát, akinek a segítségével hamarosan rendszeres szereplője lett tévéműsoroknak.
Egy országos tehetségkutató verseny fődíjaként egy hajó és tanulmányutat nyert Angliába. Az útból végül nyolc éves londoni tartózkodás lett. Odaérkező barátnőjével duót alakított és bármilyen fellépést elvállaltak, amire lehetőség nyílt. Megismerkedett a Shadows együttes gitárosával, aki évekre partnere és producere lett. Tagja lett a sikertelen Toomorrow együttesnek, majd annak feloszlása után sikeres szóló énekesi karrierbe kezdett, több albumot adott ki, majd az Egyesült Királyság színeiben indult az 1974-es Eurovíziós Dalfesztiválon.
Váratlanul nagy amerikai sikerei miatt hamarosan Kaliforniába költözött, folyamatosan jelentek meg country jellegű lemezei. 1978-ban mutatták be Grease című filmjét, mellyel szupersztári magasságokba emelkedett. A countryról átnyergelt a popzenei stílusra, Physical című számával jutott fel karrierje csúcsára. Szintén ezekben az években szerepelt a kevésbé sikeres Xanadu, majd a bukásnak minősülő Two of a Kind című filmekben.
A nyolcvanas években kevesebb lemezt adott ki, üzleti vállalkozásba fogott. Az évtized közepétől ideje nagyobb részét családjának szentelte. 1991-ben vállalkozása váratlanul csődbe jutott, következő évben mellrákot diagnosztizáltak nála, amit műtét és kemoterápia követett. Gyógyulása után teljes energiával vetette bele magát a mellrákellenes megelőző és felvilágosító munkába, melyet azóta is folyamatosan végez. Rendszeresen jelennek meg lemezei, filmekben szerepel és koncerteket tart. Terve Ausztrália legmodernebb, rákot kezelő, nevét viselő kórházának létrehozása, melynek építése 2010 elején kezdődött meg.
Első férje a Xanadu forgatásán megismert Matt Lattanzi, akivel egy lányuk született, Chloé Rose Lattanzi. 1996-ös válása után megismerkedett Patrick McDermott filmszakemberrel, aki nyolc év kapcsolat után váratlanul eltűnt a tengeren. Eltűnésének pontos körülményei a mai napig sem tisztázottak. 2008-ban hozzáment John Easterling egészségguru üzletemberhez, és Floridába költözött. Férjével közösen folyamatosan tart felvilágosító és népszerűsítő utazásokat, kisebb koncertkörutakat. Physical című számának új verziójával, és Grace and Gratitude Renewed című albumával 2010-ben ismét felkerült a slágerlistákra. 2010 márciusában járt először, majd október elején másodszor Magyarországon.
„Nagyon boldog kislány volt, tele élettel és egészséggel. Egyszerre tanult meg járni és énekelni.” - Irene Newton-John, Olivia édesanyja.
Olivia Newton-John 1948. szeptember 26-án született az angliai Cambridge városában, Brinley Newton-John és Irene Born harmadik gyermekeként. Testvérei Hugh és Rona, apai féltestvére Toby, nagyapja Max Born, Nobel-díjas fizikus.
A család mindkét ága nemzedékek óta közeli viszonyban állt a zenével. Édesanyja csellón játszott és énekelt, édesapja kiváló operaénekesi adottságokkal rendelkezett. Nagyapja, Max Born, Einstein és más tudósok társaságában saját szórakoztatásukra klasszikus zenét játszottak, apai nagyanyja zongorázott és a helyi templomban a feljegyzések szerint kiválóan énekelt.
Apai oldalról az 1700-as évekig vezethető vissza a család walesi múltja. Olivia Cardiff városában élő nagyszülei, Oliver John és Daisy Newton 1909-ben házasodtak össze. Daisy Newton családja nemzedékek óta Cardiffban élt, a más néven de mai napig működő New Market Tavern nevű vendéglő-kocsma tulajdonosai voltak. Oliver John felmenői a Cardifftól 20 kilométerre nyugatra található aprócska Saint Mary Hill nevű faluban éltek már az 1700-as évek végén is.
A Walesben nagyon gyakori John családnév miatt a szülők úgy döntöttek, hogy gyermekeik számára az anyai Newton és apai John nevek összevonásával az egyedi Newton-John családnevet adják. Három gyermekük született, a legidősebb közülük az 1914-ben született Brinley (1914–1992), Olivia édesapja. Noha kiváló basszbariton hangja volt és lehetősége lett volna a hivatásos operaénekesi pályára, végül a tudományos pályát választotta. Különleges nyelvérzékének köszönhetően ösztöndíjat nyert a Cambridge-i Egyetemen. Itt ismerte meg a várható náci üldöztetés elől Németországból még 1933-ban elmenekült és családjával Angliában letelepült Max Born (1882–1970), a háború után Nobel-díjat elnyert német fizikus legidősebb gyermekét, Irene-t (1914–2003), majd 1937-ben összeházasodtak. Brinley anyanyelvi szintű német nyelvtudásának köszönhetően a háború alatt részt vett a német Enigma-kód megfejtésére irányuló titkos projektben, és ő volt az, aki letartóztatta az Angliába szökött Rudolf Hesst.
A háború után 1946-tól 1954-ig a Cambridgeshire High School for Boys középiskola igazgatója és mellette a King's College professzora volt Cambridge-ben. 1954-ben megpályázta és elnyerte a Melbourne-i Egyetem Ormond kollégiumának igazgatói címét. Olivia még megkezdte általános iskolai tanulmányait a cambridge-i Morley Memorial Primary School-ban, majd 1954. október 16-án a Newton-John család a Strathaird gőzhajó fedélzetén elindult Ausztráliába.
„Ha komolyan gondolja az énekesi karriert és a szíve is ezt diktálja, akkor jobb, ha az éneklést választja az iskolapad helyett.” - Mr. Hogan, Olivia középiskolai tanára.
Megérkezésük után a család az egyetem területén lévő tágas szolgálati házban lakott. Szülei szerető de határozott és következetes stílusban nevelték gyermekeiket. Az első, de a későbbi karrier szempontjából is meghatározó trauma volt az életében, amikor szülei házassága megromlott, majd 1958-ban elváltak. Mivel abban az időben Ausztráliában egy válás ritka és botrányos eseménynek számított, édesapja nem tarthatta meg egyetemi állását, később az ausztráliai Newcastle egyetemén folytatta pályafutását, újra megnősült és született egy fia. A családnak a szolgálati házat is el kellett hagynia. Nővére korán férjhez ment, bátyja egyetemi kollégiumba került, édesanyja munkát vállalt, késő délutánonként ért csak haza a munkahelyéről. Tízéves korától mint kulcsos gyerek a délutánokat magányosan töltötte üres lakásukban. Unalmában és az egyedüllét ellen rádiózni kezdett, s hamarosan az összes korabeli slágert el tudta énekelni. Szülei válása után tanulmányi eredményei lassan romlani kezdtek, tanárai szerint lusta és figyelmetlen volt. Későbbi visszaemlékezéseiben úgy említette, az esze meglett volna ugyan az iskolához, de lélekben egész máshol járt.
12 éves korában megnyerte Hayley Mills, akkoriban nagyon népszerű gyermekszínész hasonmásversenyét, ahová nővére a tudta nélkül nevezte be, ezután iskolája, az University High School színjátszó csoportjában is részt vett. Miután édesanyjától kapott egy gitárt, pár hét alatt megtanulta a legfontosabb akkordokat és képes volt saját énekét gitáron kísérni, majd megírta első dalát Why Does It Have To Be címmel. Zenei tehetsége egyébként már sokkal korábban megmutatkozott, másfél éves korában már helyesen tudott visszaadni egy-egy zenei hangot, két évesen dallamokat tudott helyesen visszaénekelni.
14 éves korában három osztálytársnőjével megalakította a rövid életű Sol Four együttest, nővére férjének kávézójában és hasonló helyeken léptek fel néhány alkalommal hétvégenként. Kedvenc időtöltése lett a kávézó színpadja széléről együtt énekelni az éppen fellépő művészekkel, egyikük egyszer felkérte, jöjjön fel a színpadra és énekeljen vele. Ettől kezdve egyre gyakrabban önállóan is fellépett sógora kávézójában. Egy ilyen fellépés során ismerte meg első szerelmét és zenei mentorát, a nála csak néhány évvel idősebb, de már komoly karriert befutott énekes-színész-dalszerzőt, Ian Turpie-t. Később az ő segítségével került a televíziózás közelébe.
1963-ban került sor első televíziós fellépésre egy tehetségkutató műsorban (Kevin Dennis Audition), majd öt alkalommal szerepelt a Sunny Side Up című zenés tévéműsorban. Karrierje szempontjából döntő jelentőségű volt, amikor barátja biztatására benevezett, majd megnyerte a Sing Sing Sing című tehetségkutató versenyt, melynek jutalma egy hosszabb angliai tartózkodással egybekötött hajóút volt, amit az iskolára való tekintettel egy időre el kellett halasztani. Miután azonban állandó állást kapott a televíziónál, inkább a karriert választotta és abbahagyta az iskolát, ezzel az eredetileg tervezett állatorvosi pálya feladásra került. Távozása után derült csak ki, hogy osztálytársai amúgy is rossz szemmel nézték a csendes és visszahúzódó lány énekesi és televíziós sikereit.
1965-ben Olivia Newton-John rendszeres szereplője lett a Time For Terry és a Go!! Show című tévéműsoroknak, utóbbinál ismerte meg élethosszig tartó barátait, Pat Carroll énekesnőt és John Farrar gitáros-dalszerzőt, későbbi zenei producerét és sok dalának szerzőjét. Év elején két hónapig Lovely Livvy néven háziasszonya volt a Happy Show cimű gyermekműsornak, majd a Pond's cég tini kozmetikai cikkeinek reklámarca volt több alkalommal.
Első filmszerepe a Funny Things Happen Down Under című zenés gyerekfilmben volt, melyben vidéki farmon élő gyerekek véletlenül felfedezik a természetes színes gyapjú titkát, az ebből befolyó pénzből pedig meg szeretnének menteni egy eladásra kerülő fészert, melyben titkos klubjuk működik. Az angliai utazásra adott határidő eközben a végéhez közeledett. Noha szereplései és szerelme miatt semmiképpen sem akart menni, édesanyja úgy vélte, egy londoni tapasztalatszerzés lehetőségét veszni hagyni nem szabad. Végül 1966. január 28-án szülői parancsra, akarata ellenére, édesanyja kíséretében felszállt az Angliába induló hajóra. A fél évesre tervezett tanulmányútból nyolc éves angliai tartózkodás lett.
„Csodás szőke, nagyon csinos, hozzá egy fénylő és nagyon kedves személyiség.” - Bruce Welch, a Shadows együttes gitárosa, Olivia partnere a londoni évek alatt.
Olivia Newton-John nem érezte jól magát Londonban, visszavágyott karrierjéhez, barátaihoz és szerelméhez. Egy alkalommal titokban repülőjegyet foglaltatott a visszautazáshoz, ám édesanyja észrevette és töröltette. A díj részeként néhány Londonban megismert zenésszel közösen elkészítette első kislemezét, melyen Jackie DeShannon amerikai énekesnő Til You Say You'll Be Mine című dalát és a Forever című balladát énekelte (Decca Records F-12395). A május 13-án piacra került lemez minden promóciót nélkülözött, az „A” oldali szám balszerencsés kiválasztása, a gyenge kíséret és a rossz hangzás miatt nem lett sikeres. Egyetlen kritikus írt csak néhány sort a lemezről, miszerint olyan a hangzása, mintha stúdió helyett egy fürdőszobában vették volna fel, az énekes hölgy pedig jobban tenné, ha éneklés helyett inkább a légi kísérő szakmában helyezkedne el. Időközben sor került az első élő fellépésekre is. A többnyire kétes hírű klubokban, zenés kocsmákban mindent elénekelt, amire igény volt, legyen az rock and roll, Beatles, futó sláger vagy akár kuplé, de a folk stílus és a csöndes balladák álltak hozzá legközelebb.
Nyár elején tudta meg, hogy Pat Carroll barátnője odahaza szintén elnyert egy angliai jutalomutat és hamarosan megérkezik Londonba. A két lány hamarosan külön lakásba költözött, majd egy zenész ismerősük javaslatára megalakították a Pat and Olivia duót. Carroll menedzserének köszönhetően ezután folyamatosak voltak fellépéseik. Szeptemberben egy bournemouth-i fellépésen Olivia megismerkedett a Shadows együttes addig általa nem ismert és először zenekari cipelő embernek vélt tagjával, Anglia egyik legismertebb gitárosával, Bruce Welchcsel. Az ismeretségből hat évig tartó tartó szerelem és művészi kapcsolat lett, ettől fogva Welch, a Shadows teljes tagsága és Cliff Richard is segítette Newton-John karrierjét.
Pat Carroll vízuma decemberben lejárt, így fél évre vissza kellett mennie Ausztráliába. Newton-John elkísérte barátnőjét. Otthon Pat and Olivia Special címmel elkészítették első önálló televíziós estjüket, majd Olivia Newton-John visszautazott Angliába és az elkövetkező éveket Bruce Welch társaságában töltötte. A Pat and Olivia duó története megszakításokkal 1968-ig folytatódott. Noha Pat Carroll egyéni karrierje kudarcba fulladt, még a nyolcvanas években is közreműködött háttérénekesként Newton-John lemezein.
1969 elején leszerződött a hetvenes évek zenei szenzációjának – afféle második Beatlesnek – szánt, Harry Saltzman (James Bond-filmek) és Don Kirshner (Monkees együttes) producerek által több hónap alatt kiválogatott tagokból álló Toomorrow együtteshez. Az 1970-es nyár szenzációjának szánt, rögtön egy albummal és az azonos, Toomorrow című zenés sci-fi vígjátékkal bemutatkozó együttes azonban a popzene történetének egyik legnagyobb és legköltségesebb bukása lett. A zenekart alakító londoni főiskolások, őket zenéjük „gyógyító erejű rezgései” miatt egy időre elrabolni kívánó jóindulatú földönkívüliek között játszódó film és a korszak pszichedelikus rockzenéjét játszó együttes egyaránt közömbös fogadtatásban részesült. Az egyébként sem népszerű filmet bizonyos jogi okokból az augusztus 27-ei bemutató után egy héttel egyszer s mindenkorra levették a mozikból, időt sem hagyva felfutására. A hanglemez szinte egyáltalán nem fogyott, a további veszteségek elkerülésére a producerek közös megegyezéssel szerződést bontottak a Toomorrow tagjaival.
A számára nem túl sikeres 1970-es évet az énekesnő Cliff Richard karácsonyi televíziós show műsorában való közreműködéssel zárta.
„Olivia egy gyönyörű és szeretetreméltó énekesnő. Reméljük, mi is lehetünk olyan sikeresek, mint ő.” - Agnetha, az ABBA együttesből, az Eurovíziós döntő alkalmával.
A Toomorrow-szerződés minden, az együttesen kívüli egyéni szereplést évekig megtiltott volna számára, de megszűnésével ismét lehetőség nyílt fellépésekre és önálló lemez készítésére. Január 9-én került az üzletekbe Cliff Richard kislemeze, melynek B oldalán a Don't Move Away című duettjük hallható. Az 1971-es év folyamán gyakori közreműködője lett Cliff Richard koncertjeinek és tévéműsorainak. Vele közösen lépett fel az antibesi Arany Rózsa fesztiválon (Rose d'Or), majd nyár közepén került adásba a Getaway with Cliff című Angliában és a francia Riviérán forgatott BBC-műsor, melyben Cliff Richard és a Shadows tagsága mellett tűnik fel. A közel egy órás, szabad ég alatt forgatott, helyenként abszurd humorú műsorban a Love Song és a Don't Move Away című dalt énekli.
Ebben az évben megjelent az első önálló Olivia Newton-John című nagylemez Angliában a PYE International, Ausztráliában a Festival Records kiadásában. Amerikában és Ausztráliában a lemez If Not For You címmel és némileg eltérő borítóval jelent meg. Zenei producere Bruce Welch, és az időközben Pat Carrollal összeházasodott, majd Angliába költözött és a Shadows együttes tagjává vált John Farrar volt. Az albumon más előadóktól már hallott lágy folk dalok és balladák hallhatók. Címadó dala, az If Not For You Bob Dylan szerzeménye, a 7. helyezést érte el Angliában és a 25. helyezést Amerikában. Ezen az albumon hallható első magyarországi sikere, a Banks of the Ohio is. Olivia Newton-John a számára igen sikeres évet Cliff Richard karácsonyi televíziós műsorában való közreműködéssel zárta, akárcsak az előzőt.
1972 folyamán Olivia Newton-John karrierje gyors ütemben emelkedett. Januártól állandó szereplője volt Cliff Richard It's Cliff Richard című 13 részes tévéműsorának, német és francia tévéműsorokban lépett fel, folyamatosan látható volt zenés színházakban és koncerteken. Februárban került boltokba negyedik kislemeze, George Harrison dala, a What Is Life?, mely áprilisra a 16. helyezésig jutott, majd több mint száz előadásban szerepelt Sacha Distel francia sanzonénekes revüjében, a londoni Prince Of Wales színházban. Március végének egy estéjén hat év után, minden előzmény nélkül és azóta sem ismert okból váratlanul szakított Bruce Welchcsel, aki mint önéletrajzi könyvének tizedik fejezetében írja, a szakítás következtében súlyos, alkoholizmussal kevert depresszióba esett, majd júliusban öngyilkossági kísérletet hajtott végre, több hónap alatt gyógyult fel. A következő két évben kapcsolatuk – egy néhány hetes időszakot leszámítva – már csak szakmai szinten folytatódott.
Olivia Newton-John májusban részt vett az első Tokyo Music Festival-on, ahol második lett. Nyáron közreműködött Cliff Richard The Case című zenés, Svédországban forgatott televíziós vígjátékában, mely egy bűnözőktől véletlenül Richardhoz került, pénzzel teli táskáról szól, amitől egyszerűen képtelenség megszabadulni.
Nyáron életében először Hollywoodba utazott, ahol Dean Martinnal énekelt együtt egy tévéfelvételen. Szeptemberben háttérénekesként részt vett Cliff Richard és a Shadows távol-keleti koncertkörútján. Két koncertről hangfelvétel is készült, melyek Cliff Richard: Live! és Cliff Goes East címmel háromféle hanglemez és a kilencvenes években egy CD változatban kerültek kiadásra.
Szeptemberben üzletekbe került második, Olivia című albuma a Pye International kiadásában. A folk és country stílusú albumról kiemelendő első, lemezen is megjelent saját szerzeménye, a Changes, mely egy gyermekkori szomorú emlék, szülei válásának a története.
Ősszel részt vett Cliff Richard angliai koncertkörútján, majd novemberben boltokba került hatodik kislemeze, John Denver amerikai folk és country énekes dala, a Take Me Home Country Roads, amely 1973. januárra a 15. helyezésig jutott az angol slágerlistán, majd hamarosan megjelent a Music Makes My Day című album, rajta egyik legismertebb és legnépszerűbb dalával, címe Let Me Be There. A John Rostill által írt dal semmi különösebb visszhangot nem váltott ki Angliában, azonban a 6. helyezést érte el Amerikában. Előadásáért Newton-John több más elismerés mellett Grammy-díjat is kapott (Best Female Country Vocal Performance). Külön az amerikai piac számára jelent meg Let Me Be There címmel egy album, az addig megjelent három európai lemez anyagából kiválogatott számokkal.
Nyár folyamán Olivia Newton-John egy riviérai nyaralás alkalmával összeismerkedett egy Lee Kramer nevű 21 éves fiatalemberrel; az ismeretségből több évig tartó szerelem lett. A karácsonyi ünnepek idejére Miamiba utaztak, ahol összeismerkedtek egy Helen Reddy nevű, főként a hetvenes években népszerű szintén ausztrál énekesnővel és menedzserével. Kettejük biztatására döntött úgy, hogy az amerikai piacon elért sikerei kihasználására promóciós célból Amerikába utazik.
Ekkor már jelölték az 1974-es Eurovíziós Dalfesztiválra, ahol a Long Live Love című számot énekelte, mellyel az Egyesült Királyság képviseletében negyedik lett. Az áprilisi döntőt követően jelent meg a dallal azonos című Long Live Love album, mely csak a negyvenedik helyezést érte el Angliában. A külön az amerikai piac számára megjelentetett If You Love Me, Let Me Know című, Európában már megjelent dalokat tartalmazó album Amerikában őszre első helyezésig jutott, korábban megjelent címadó dala már májusban ötödik lett. Mindkét albumon helyet kapott egyik legismertebb dala az I Honestly Love You, mely Amerikában első helyezett lett és két Grammy-díjat hozott Record of the Year és Best Female Pop Vocal Performance kategóriában.
Miután az amerikai piacon gyakorlatilag ismeretlen énekesnő a slágerlisták élére került, otthoni karrierje viszont határozottan visszaesett, az amerikai utat nem volt értelme halogatni. Az eredetileg fél évesre tervezett koncert és reklámkörútból több évtizedes amerikai tartózkodás lett.
„Ki mondta, hogy egy „country girl” csak egy helyről jöhet, s az Tennessee?
Ezért egyikünknek sincs joga azt mondani rólad, te nem lehetsz „country”.” - Stella Parton, az Oliviát ért támadásokra válaszul írt Ode to Olivia című dalából.
Az Eurovíziós Dalfesztivál után rövid idővel Olivia John Farrar társaságában elutazott Amerikába. Az első, három hetes koncertkörút kezdete előtt négy nappal, kísérőzenészek nélkül érkeztek meg Minneapolisba. Mivel a turnét szervező helyi ügynökség által küldött zenészek alkalmatlannak bizonyultak, a koncert előtt egy nappal még nem állt össze a zenekar. Egy egész éjszakai keresgélés után hajnali két órára sikerült egy megfelelő tudású és összeszokott tagokból álló, de eredetileg jazz-rockot játszó zenekart megszerezniük (This Oneness), majd aznap este sor került Olivia első amerikai koncertjére egy Észak-Dakota egyik kisvárosában. A május során három hétig tartó körút alatt egy légkondicionált, tévével, hifivel felszerelt kisbusszal járták a vidéket, főleg egyetemi aulákban léptek fel. Ezután a Los Angelesi Greek Theatre nevű hatalmas szabadtéri színpadon szerepelt több alkalommal, majd Charlie Rich Las Vegasi műsorában működött közre két hétig. Június 25 és július 14 között négy részben, heti fél órában került adásba Angliában a Moods of Love melyben Olivia nem csak énekel, hanem verseket is szaval. Sajnálatos módon a BBC rengeteg egyéb pótolhatatlan anyag mellett ezt a műsort is törölte. Mivel abban a korban házi videó sem létezett még, egy dalt és a hanganyagot leszámítva magánfelvételek sem maradtak fent a műsorról.
Olivia második amerikai körutazása augusztus 4-én kezdődött Salt Lake Cityben és egy hónapig tartott. Felléptek még az Amerikában szinte minden államban megtartott, egyszerre kirakodóvásár, vidámpark, zenei fesztivál és népünnepély jellegű Állami Vásárokon (State Fair), a minnesotain rekord számú százezer néző előtt. Korabeli újságcikkek szerint Olivia -az akkoriban szokásos módon- minden látvány és showelem, koreográfia, táncosok nélkül, pusztán a hangja és egyénisége által lenyűgözte hallgatóit. Jórészt folyamatosan adott koncertjeinek köszönhetően ismertsége és népszerűsége rohamosan emelkedett Amerikában. A This Oneness a következő év végéig kísérte Olivia fellépéseit, majd a kiváló zenészekből álló együttes a saját karrier építése okából elvált Oliviától. Egy nagylemezük jelent meg.
Olivia a slágerlistákon elért sikereinek köszönhetően gyakori szereplője lett különféle amerikai tévéműsoroknak. Első alkalommal május 24-én, érkezése után rövid idővel, az Amerikában igen népszerű Midnight Special-ban három legismertebb számával lépett fel, a műsorban John Farrar is közreműködött. Ekkoriban a végleges Amerikába település még nem került szóba, az év során több alkalommal is visszautazott Angliába. Szeptemberben közel négy évvel az első közreműködés után, még egyszer, ezúttal utoljára szerepelt az évek óta futó It's Cliff Richard showban és más angol tévéműsorokban. Szintén szeptemberben Londonban megkezdte a Have You Never Been Mellow című album anyagának felvételét.
Az 1975 elején megjelent, főként csendes folk és country dalokat tartalmazó album, akárcsak címadó dala, Angliában közönyös fogadtatásban részesült, de Amerikában első helyezett lett. Az albumról külön kiemelendő még a Please Mr. Please, mely Bruce Welch szerzeménye, az Oliviával való szakítás fájdalmának a története. A dalt eredetileg Bruce Welch énekelte egyetlen saját nevén megjelent kislemezén, de nem aratott sikert. Olivia előadásában viszont Amerikában harmadik helyezett lett.
Csökkenő angliai és növekvő amerikai népszerűsége miatt, egyszerű praktikus megfontolásból 1975-ben, nem sokkal a Have You Never Been Mellow megjelenése előtt felszámolta londoni lakását és hosszabb tartózkodásra rendezkedett be a Los Angeles mellett Malibuban, ahol eleinte egy bérelt parti házban lakott. Később lehetősége volt megvenni egy az óceántól 800 méterre, közvetlenül az erdő szélén lévő 2 hektáros birtokot egy kb. 300 nm-es földszintes, western stílusú faházzal, az udvaron medencével, istállókkal, ló futtatóval. Itt megvalósíthatta gyermekkori álmát, lovakat tartott és lovagolt, megmentett és befogadott kutyákat és macskákat tartott. Noha továbbra is brit állampolgár maradt és önmagát ausztrálnak vallotta, az elkövetkező 34 évet Kaliforniában töltötte, Angliába már csak alkalomszerűen tért vissza. Menedzsere az eredetileg cipő importtal foglalkozó, de később igen tehetséges zenei menedzsernek bizonyuló barátja Lee Kramer, zenei producere az időközben Pat Carrollal összeházasodott és szintén Amerikában letelepült John Farrar lett.
Hamarosan megjelent Clearly Love című albumja, mely a 12. helyezésig jutott. Az egységes, balladisztikus hangulatú, folk és country stílusú lemez egyik érdekességa Slow Down Jackson, mely Olivia Jackson nevű kutyájának íródott.
Olivia a számára igen sikeres 1975-ös év végén szerepelt John Denver karácsonyi tévéshowjában, majd az ünnepekre két év után először hazalátogatott szüleihez Ausztráliába.
Az 1976-os év némi kellemetlenséggel kezdődött. Olivia többször említette, egyszerre tanult meg járni és lovagolni, kiválóan lovagolt gyermekkora óta és még sosem volt semmi problémája a lovakkal. Január 14-én azonban egy ló ledobta, többszörös, de nem súlyos sérüléseket szenvedett, egy hétig feküdnie kellett.
Az év elején jelent meg egy újabb kislemez, a 13. helyezést elért Fly Away, egy John Denver és Olivia duett, májusban a Come on Over album, mely a 13. helyezést érte el. Az egységes country stílusú lemezről kiemelendő Dolly Parton dala, a Jolene, az éteri hangzású Pony Ride, az egyik legelső angol nyelvű zenei emlék, a Greensleeves és a Beatles Long And Winding Road című dala. Májusban került először adásba a Glen Campbell countryénekessel közösen Ausztráliában, szabad ég alatt forgatott Down Home Down Under című zenés TV-show műsor.
Szeptemberben megjelent a Don't Stop Believin' című, Nashville-ben felvett album, melyről címadó dalán kívül az Every Face Tells A Story és a Sam került fel a slágerlistára. Az év fontos eseménye, hogy november 17-én adásba került Olivia első önálló egy órás TV showja (TV special), címe A Special Olivia Newton-John. Az ötletesen megvalósított, egyszerre két idősíkon zajló show kisebbik része maga a kész műsor, nagyobb része a műsor készítésének zenés és humoros történet a ruhák kiválasztásától kezdve a vendégművészek, többek között Elliott Gould megszerzéséig. Decemberben Olivia nagy sikerű koncertet tartott Japánban, melyről különleges minőségű hangfelvétel is készült, csak Japánban és csak hanglemezen adták ki Love Performance címmel 1981-ben.
Olivia magánéletében Lee Kramer játszotta a főszerepet már három éve, mikor májusban bejelentették, Lee továbbra is Olivia menedzsere marad, de személyes kapcsolatuknak vége. Ezt ugyan még néhány kibékülés követte, kapcsolatuk hullámzó intenzitással még három évig tartott, de később végleg eltávolodtak egymástól. Lee Kramer 1980-ig Olivia menedzsere maradt, 1981-ben producere volt egy Orson Welles közreműködésével Nostradamusról készült dokumentum-játékfilmnek, majd eltűnt a nyilvánosság elől.
1977 áprilisában egy koncertkörút következett, majd egy megtiszteltetésnek számító előadás a New York-i Metropolitan Operaházban. Májusban Olivia részt vett II. Erzsébet uralkodásának 25. évfordulója alkalmából a Windsori kastélyban tartott "UK's Big Top Show" koncerten Elton John társaságában, majd Londonban elkészítette az Only Olivia című BBC showműsort. Az augusztusban megjelent Making A Good Thing Better című album a 34. helyezésig jutott fel a slágerlistán. A lemez érdekessége Johnny Cash Ring of Fire című közismert dalának feldolgozása és az Evita dala, a Don't Cry for Me Argentina.
Az amerikai és country zenei gyökerekkel nem rendelkező, egész életében nagyvárosban élő Olivia négy év alatt mindent elért, amit a country műfajban el lehet érni, több country zenei díjat is kapott. 1974-ben, első nem amerikai előadóként elnyerte a legrangosabb country zenei elismerést, a Country Music Association az év előadójának választotta. Néhány amerikai születésű pályatársát magára is haragította sikereivel, akik nem tudták megbocsátani, hogy „idegen” létére, ausztrál kiejtésével countryt énekel és sikereket is arat. Helyettük kért bocsánatot Oliviától Dolly Parton testvére, Stella Parton, mikor megírta az Ode to Oliva című dalát. 1974 és 1977 között Olivia Newton-John hat country jellegű albumot jelentetett meg, ami túl sok volt a zenei piac számára, lemezei az első helyről lassan egyre hátrább csúsztak a slágerlistákon. Néhány kritikai észrevételt is kapott túlzottan lágy hangja és énekstílusa miatt. Egy kritikus úgy fogalmazott „ha a fehér kenyér énekelni tudna, olyan hangja lenni, mint Oliviának”.
Az ausztráliai tini sztárság, az angliai folk éneklés majd a country után elérkezett az idő az újabb váltásra. A véletlen, mint már több alkalommal, most is Olivia segítségére sietett. Egy Helen Reddy nevű régi ismerőse által szervezett partin véletlenül összeakadt Allan Carr producerrel, aki már jó ideje kereste a tökéletes női főszereplőt Grease című készülő filmjéhez.
„Egyetlenegy személy volt az egész bolygón, akiből Sandy lehetett, és én szilárdan eltökélt voltam, hogy megszerzem őt a filmhez.” - John Travolta, a Grease szereplőválogatásáról.
Az ötvenes évek rock and roll korszaka alatt, középiskolás környezetben játszódó, színpadon már régóta népszerű Grease főszerepére eredetileg nem őt szánták, míg egy parti alkalmával a film producere a vendégek között Olivia személyében felfedezte a tökéletes Sandyt, aki azonban nehezen állt rá a szerepre, úgy vélte, közel harminc évesen nem alakíthat egy középiskolás lányt. Végül próbafelvételek után és John Travolta rábeszélésére mégis vállalta a szerepet. A film forgatása 1977 nyarán zajlott Los Angeles környéki helyszíneken, ezt követték a hosszadalmas utómunkálatok. Ezalatt 1978 elején üzletekbe került az első hivatalos Greatest Hits válogatáslemez, májusban adásba került Olivia második önálló tévéestje Olivia címmel, az ABBA és Andy Gibb közreműködésével.
A Grease díszbemutatója 1978. június 13-án volt New Yorkban. Június 16-án került bemutatásra Amerikában, majd pár hónapon belül a világ sok országában. A chicagoi díszbemutatón tömeghisztéria tört ki, Olivia bordatörést szenvedett és úgy kellett kimenekíteni. A londoni díszbemutatón a közönség valósággal megostromolta Olivia és John Travolta érkező kocsiját. A magyarországi mozibemutatóra 1998-ig kellett várni. A Grease néhány hónap alatt 340 millió dollár bevételt hozott világszerte csak a mozikban, az év legnépszerűbb filmje és a filmtörténet legnépszerűbb musicalje lett. A Grease album és a You're The One That I Want kislemez az amerikai, angol, ausztrál listákon első lett, a Summer Nights és a Hopelessly Devoted To You is a Top 10-be került.
Sandy Olsson szerepének eljátszásával Olivia feljutott pályájának csúcsára. A film sikere után elérkezettnek látta az időt, hogy harminc éves korára saját maga is átessen azon a változáson, amin a filmbéli Sandy is átesett. Az Grease után következő, novemberben megjelent Totally Hot albumon egy új, a régi kislányos vonásait levetett Olivia, egy érett nő mutatkozott be és a lemez egésze is elmozdulás volt a countrytól a pop felé. Címadó dala, a Totally Hot érdekessége, hogy az eddigiektől eltérően fúvósokat is alkalmaztak a kíséretében. A szám videoklipje korát évekkel előzte meg. A hetedik helyezésig jutott album két legismertebb dala a Little More Love és a Deeper Than Night.
Olivia 1979-ben II. Erzsébettől megkapta az Order of the British Empire kitüntetést az ausztráliai zene érdekében végzett munkásságáért. Átesett egy komoly következmények nélküli hepatitis megbetegedésen, majd szeptemberben női főszereplőként megkezdte a Xanadu című Universal film forgatását.
A Xanadu az eredeti tervek szerint egy kis költségvetésű görkorcsolya-diszkó film lett volna, de különféle okokból meg kellett változtatni az eredeti koncepciót, megszerezték a filmhez Gene Kellyt, az Electric Light Orchestra-t és John Farrart, átírták a forgatókönyvet, így a Xanadu átalakult egy nagyköltségvetésű, látványos musical-fantasyvé. A film a Rita Hayworth főszereplésével 1947-ben készült Down to Earth című film új változata, melyben a Michael Beck által alakított ambícióját vesztett, sikertelen festőművész, a Gene Kelly által alakított, gazdag, de magányos és boldogtalan egykori klarinétos és Kira a görög mítoszok szemrevaló isteni múzsája közösen valósítják meg a város legszebb görkorcsolya-diszkó paradicsomát, a Xanadut. A forgatást a pénzhiány, folyamatos módosítások és nézeteltérések nehezítették. Az egyik görkorcsolyás jelenet forgatása közben Olivia csonttörést szenvedett.
1980. április 14-én mutatták be Olivia nagy sikerű Hollywood Nights című televíziós show műsorát többek között Cliff Richard, Andy Gibb, Elton John, Tina Turner és Gene Kelly közreműködésével. A több humoros betétet is tartalmazó rendkívül látványos show egyik jelenetében Olivia és Gene Kelly énekben és táncban meséli el a Xanadu forgatása alatti élményeit. A műsor alkotói a négy Emmy-díj jelölésből egy győzelmet is arattak. A Hollywood Nights az IMDb olvasói értékelésén a kiemelkedő 9.8 pontot érte el.
A Xanadu augusztus 8-án került a mozikba. Noha maga a film nem bizonyult különösebben sikeresnek, a filmzenei album a Top-10-be került és dupla platinalemez lett, Olivia a Magic előadásáért Grammy-díj jelölést kapott.
Olivia a Xanadu forgatásán ismerte meg későbbi férjét, a filmben statisztaként feltűnő, nála jóval fiatalabb Matt Lattanzit, akivel 1995-ös válásukig élt együtt.
„- Roger, ez a dal túl messzire megy, túl szexi. Talán jobb lenne kihagynunk.
 - Már késő, lement a rádióban!” - Olivia és menedzsere telefonbeszélgetése.
Következő évben Olivia teljes külső alakváltozáson ment át. Rövid hajjal, az akkoriban szinte a védjegyévé vált fejpánttal, sportos ruhában tűnt fel, mint az akkoriban népszerűvé vált aerobik mozgalom egyik megalapítója. 1981. augusztus 5-én csillagot kapott a hollywoodi hírességek útján, a Hollywood Walk of Fame-n, a Hollywood Boulevard 6925 házszám előtt.
Ősszel megjelent új lemeze, a Physical album. Címadó dala tíz hétig volt 1. helyezett a Billboard slágerlistán. Ez abban az időben abszolút rekord volt, amit sem megdönteni sem elérni nem sikerült 11 éven keresztül. A dalt szövege és hangulata miatt eredetileg férfi énekes számára írták, Rod Stewart volt az első számú jelölt. Egy ilyen jellegű, erősen szexuális tartalmú szám akkoriban egy női előadó számára kockázatos lépés volt, Olivia az utolsó pillanatban meg is gondolta magát, a rajongók szeretetének elvesztése miatti félelmében megpróbálta visszavonni a forgalmazást, de a dal már lement a rádióban és pillanatok alatt Olivia legsikeresebb száma lett. A Physical dal a Billboard 50 éves fennállásának összesített listáján minden idők 6. legjobb dala helyezést kapta, majd 2010. februárban elnyerte a Billboard „minden idők legszexibb dala címet”.
1982 elején került adásba Olivia következő tévéműsora Olivia Newton-John: Let's Get Physical címmel. Az egyórás műsor a Physical album dalai alapján készített videoklipeket és rövid interjúkat tartalmazott, melyeket a malibui ranchon vettek fel. Az Olivia saját költségén, mintegy 600.000.- USA dollárból elkészített műsor komoly kockázatot jelentett, eleinte nem találtak országos tévécsatornát, amelyik főidőben műsorra merte volna tűzni. Végül az ABC tévécsatorna vállalta a kockázatot a bemutatásra. A műsor elsöprő sikernek bizonyult, első országos sugárzása alkalmával az amerikai nézők 35%-a látta, mely kiemelkedően magas nézettségnek számított. A címadó dal humoros videoklipjét később több helyen betiltották kétértelműsége miatt. Hamarosan Physical Videogram címmel kazettán is megjelentek a műsor klipjei.
Ősszel Olivia nagyszabású koncertkörútra indult, az Utah-i Ogden városában októberben tartott koncertje videokazettán, majd később DVD lemezen is megjelent Live! Olivia in Concert címmel. A több mint két hónapos koncertsorozat nagyon kimerítette Oliviát, ekkoriban említette, már folyamatos déjà vu élményei voltak az egyforma koncertektől, sokszor már nem is tudta melyik városban van éppen és a jövőben többé nem szeretne ekkora utakon részt venni. Novemberben került kiadásra háromféle (UK, USA és ausztrál) verzióban az Olivia's Greatest Hits Vol.2 válogatáslemez, a régi nagy sikerek mellett az új Heart Attack és Tied Up című számokkal kibővítve.
Olivia magánéletében ezekben az években a Xanadu forgatásán megismert Matt Lattanzi játszotta a főszerepet. Egy oregoni tízgyermekes család sarja volt, majd Kaliforniába költözött, hogy színészi karrierjén munkálkodjon. Megismerkedésük után a közöttük álló társadalmi és korkülönbség ellenére hamarosan elválaszthatatlanok lettek. A fegyelmezett, mindig a külvilág elvárásainak megfelelni akaró Olivia számára jót tett a szélsőségesen természet és szabadságszerető Matt közelsége.
„Amikor Chloé megszületett, teljesen megváltoztatta az életemet. A lányom megnyitott előttem egy világot, ami túlmutat az enyémen, az ő világát.” - Olivia, lánya születéséről.
Az 1983-as év jól kezdődött Olivia számára. Greatest Hits Vol.2. lemeze szép eladási eredményeket produkált, új kislemeze a Tied Up ugyan csak a 38. helyezésig jutott, de egy órás Physical videokazettáját az 1982-es év videójának választották meg a 25-ik Grammy gálán.
Hamarosan azonban Olivia élete komoly veszélybe került. Egy Michael Owen Perry nevű, tudathasadásban szenvedő fiatalember egy évnyi egyre komolyabb levélben való fenyegetőzés után áprilisban felkereste malibui házát, azzal a céllal, hogy Oliviát megölje. A levelek miatt korábban felfogadott biztonsági őrök azonban a behatolást három alkalommal akadályozták meg. Perry 1983. július 17-én lőfegyverrel megölte saját családjának öt tagját, köztük apját és anyját is. A szemekkel és Olivia nevével telerajzolt házukban a rendőrök egy listát találtak a további célpontokról, a következő név Olivia volt, akit ezután rendőri védelemmel kísértek el biztonságos helyre. Perry után országos keresést rendeltek el, de csak két héttel később találták meg teljesen véletlenül Washingtonban. Szállodai szobájában kilenc darab tévékészüléket halmozott fel, mindegyik üres csatornára volt állítva, Perry a fehérzajból és a képernyőkre filctollal rajzolt szemekből olvasta ki Olivia neki szóló hallucinált parancsait. Perryt később öt rendbeli gyilkosságért halálra ítélték, de kóros elmeállapota miatt nem végezték ki, ítéletét pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták.
Szintén 1983-ban Olivia négy év után újra filmkamera elé lépett. Az Olivia és John Travolta főszereplésével december 16-án bemutatott Két fél egy egész (Two of a Kind) című romantikus- misztikus-krimi vígjátékban a John Travolta által alakított, bankrablással próbálkozó sikertelen feltaláló és az Olivia által alakított dörzsölt banktisztviselőnő kezébe kerül a világ és az emberiség sorsa. A Two of a Kind a gyenge forgatókönyv miatt hatalmas bukás lett, ez Olivia filmes álmainak a végét is jelentette hosszú időre. A film zenéjét tartalmazó Two of a Kind filmzenei album sikeres lett és a 26. helyezésig jutott fel az albumok listáján. A lemezen és a filmben Olivia négy számot énekelt, közülük a Twist Of Fate 5. helyezett lett Amerikában. A film dalaiból készített videoklipek Twist of Fate címmel jelentek meg videokazettán. Az európai kiadás rövid interjúkat is tartalmaz, melyeket a malibui ranchon vettek fel.
1983-ban Olivia és barátnője Pat megalakították a Koala Blue üzlethálózatot, melynek profilja ausztrál ruházati és divatcikkek, élelmiszer-specialitások kiskereskedelme volt. A cég az elkövetkező hét évben folyamatosan fejlődött. 1984. decemberben Olivia férjhez ment a Xanadu forgatásán 1979-ben megismert, nála jóval fiatalabb Matt Lattanzihez. Úton lévő gyermekük miatt következő évben kibővítették a malibui Big Rock mentén, közvetlenül az erdő szélén lévő 2 hektáros ranchon álló, teljesen fából készült western stílusú házukat.
1985-ben Olivia megjelentette a tőle szokatlanul merész Soul Kiss című albumot. A túlzottan eklektikus zeneanyag, a provokatív dalszövegek, a Soul Kiss és Toughen Up zeneszámok minimális mértékben és ízlésesen ugyan, de erotikus jellegű klipjei, sőt maga a lemez címe és borítója is túllépett az Olivia közönsége által elfogadható szinten. Előrehaladott terhessége megakadályozta az egyébként kitűnő album promócióját és élő koncertek tartását, így az album csak a 29., a Soul Kiss szám a 20. helyezésig jutott Amerikában. Az album dalaiból készített videoklipek Soul Kiss Videosingles néven jelentek meg videokazettán.
1986. január 17-én megszületett Olivia és Matt Lattanzi lánya, Chloé Rose Lattanzi. Az elkövetkező éve