Három zsoldosnak, Rafanak, a lazának (Roger Felmont Sallah), Minuitnak, a raszta hajú sámánnak (Mentor Ba) és Chakanak, a csatos lakkcipőneks (Yann Gael) kell kiszabadítaniuk egy mexikói drogbárót Guineából, és elvinniük Dakarba, busás fizetségért. Afrika, bár gyönyörű és izgalmas hely, mégsem az állatoktól kell tartani (szokás szerint), hanem a gyanúsan viselkedő vendéglátótól, Omartól (Bruno Henry), ha a segítségére szorulunk. A film nyitó képe maga a csoda és borzalom. A Nap és a Hold, ahogy egyszerre világítja meg a víztükröt, és a borzalom, hogy egy kisfiú a csuklóján bilinccsel, láncon és fegyverrel kezében és sétál be egy tóba, koszos, szakadt ruhában. (Már több filmet láttam az afrikai katonákról vagy férfiakról, akik előszeretettel tartanak láncon fiatal fiúkat, és kényükre-kedvükre használják őket. Nem tudom, hogy igazak-e ezek a képek.) A film eleje nagyon dinamikus a drogbáró kiszabadításáról addig a percig, amíg nem kényszerülnek leszállni a repülőgép hibája miatt Saloum közelében. Itt kezdődik a rettegés. Sötét bungalók, láncra vert kisfiúk, és megértjük, hogy a zsoldosok Saloumba érkezése nem véletlen. Valami idevezette őket, és az nem más, mint a bosszú és a végső összecsapás az egyik zsoldos és egy gyerekbántalmazó között. A rémálmok világába csöppenünk. Életre kel a bosszú, és mindenkit megöl, aki az útjába téved. Rájövünk, hogy a busás fizetség már annyira nem is fontos, ha az életben maradásunk a tét. Igazán izgalmas film a maga nemében, egy próbát megér.