férfi, közük egy orvos, egy ügyész, egy rendőrfőnök és egy gyilkosság gyanúsítottja, egy elásott holttestet keres a anatóliai sztyeppéken.A Volt egyszer egy Anatóliában Ceylan igyekszik az összes eddig motívumát egy filmbe gyúrni. Az ilyen rendezői kísérletek rendszerint csúfos bukással végződnek, de a török direktor képes volt felnőni a feladathoz. A korai filmjeit jellemző vidéki miliő lírai anziksz-képei vegyülnek a mozdulatlanság és a bűn anatómiáját boncolgató városi filmjeivel. Az örökké utazó, karrierjét fotográfusként kezdő Ceylan 2009-ben jelentette meg Turkish Cinemascope című fotóalbumát, amely szinte a film előtanulmányaként is felfogható. Fotósként a mozdulatlanságban keresi a változást, filmrendezőként pedig kitartott, fotószerű képeiben a mozdulatlanságot.A Tahir Abaci regényéből készült film egy nap eseményeit dolgozza fel két és fél órában. A kopott és koszos üvegablakhoz közelítő kamera betekint egy lerobbant gumijavító műhelybe. Hárman nevetgélnek bent, majd egy ugrás után egy rendőrkonvoj közeledtét látjuk, ahol az eddig jó kedélyű hármasból két embert lefogva bűnözőként hurcol a karhatalom: mutassák meg, meggyilkolt társukat – a harmadikat – hova földelték el. Az elkövetők azonban ködösen emlékeznek, csak annyi biztos, hogy a bűntényt egy forrás és egy fa környékén követték el. A csapat így kénytelen az összes lehetséges helyszínt átvizsgálni. A portyázó nyomozócsapat Kemálból (Muhamet Uzner), a felügyelőből (Yilmaz Erdogan), egy ügyészből (Taner Birsel), egy írnokból (Safak Karali), két rendőrből, két katonából, két helyszínelőből és a két tettesből áll. A színészek egyenletes, visszafogott stílusban formázzák meg a néha semmittevő, csehovi figuráknak látszó alakokat, akik éjjel képesek őszinték lenni, de nappal visszaállnak kisvárosi(kispolgári) státuszuk rendjébe.
Нет комментариев