Rendező: Joszif Jefimovics Hejfic
Írta: Anton Pavlovics Csehov
Eredeti mű: A párbaj
Forgatókönyv: Joszif Jefimovics Hejfic
Lajevszkij hajnali párbajra készül. Az egész párbajra hívás, a vita, amelynek ez a következménye, ugyanolyan értelmetlen és ostoba, mint amilyennek Lajevszkij egész elrontott, felelőtlen, könnyelmű életét tartja.
Gyűlöli a Kaukázusnak ezt a terméketlen, sziklás csücskét, gyűlöli a 35 fok meleget, gyűlöli a munkáját, amelyet hiányosan, hanyagul végez. Gyűlöli otthonát is, ahol mindig rendetlenség van, amelynek nincsen egy hűvös zuga és végül gyűlöli Nagyezsda Fjodorovnát. Azt az asszonyt, akit néhány éve még szeretett, akit elcsábított a férjétől, s akivel itt bújt meg, távol a világtól, távol Pétervártól.
Joszif Hejfic sok kiváló szovjet film rendezője, A kutyás hölgy világsikere után ismét Csehov-témához nyúlt. A tettek embere kerül itt szembe a magát feleslegesnek érző, gyarló és határozatlan, sajátosan múlt századi orosz embertípussal; Csehov egyiknek sem ad igazat. Hejfic saját bevallása szerint az ember bonyolultságát szeretné ábrázolni. bemutatni. A film, különösen a második részében sikerrel teremti meg a csehovi hétköznapiság mögötti páratlanul érdekes emberi sorsokat. Hejfic sokat bízott a főszereplőkre, a fiatal Oleg Daljra, aki kiválóan oldja meg feladatát.
A film főbb szereplői:
Oleg Dal - Lajevszkij,
Vlagyimir Viszockij - von Koren,
Ludmilla Makszakova - Nagyézsda Fjodorovna,
Anatolij Papanov - Szamojlenko,
Georgij Korolcsuk - Diakónus,
Anatolij Azo - Kirilin,
Asot Melikdzsanján - Acsimianov,
Ljubov Malinovszkaja - Bitjugova,
Jurij Medvegyev - Seskovszkij.
"Magyarországon 1974 decemberében mutatták be a filmet. Érdemes idézni ismét a Filmvilág 1988/2-es számában megjelent Rubanova Irina cikkből. (Viszockij a filmszínész; "A lázadást játssza el".)
"Hamlet szerepének eljátszása megváltoztatta a színész sorsát. A Taganka premierje után meghívást kapott Joszif Hejfic leningrádi rendezőtől, hogy játssza el von Koren zoológus szerepét a Csehov Párbaj című elbeszélése nyomán készülő Rossz jó ember című filmben. Viszockij első Csehov-szerepében érezhető az az alkotóerő és önbizalom, amelyet a Hamlet sikere adott neki. Megváltozott Viszockij módszere, ahogyan megközelítette a figurát. Ettől kezdve nem műfaji-stilisztikai eszközökkel kereste a kulcsot hősei lényegéhez. Most a jellem eleven tanulmányozása és a klasszikus szöveg figyelmes olvasása vezette el hőséig.
Von Koren volt Viszockij első „visszafogott” filmszerepe...
A Viszockij által eljátszott valamennyi „sötét jellem” közül alighanem von Koren a legsötétebb. Viszockij egyszer azt mondta, hogy ennek a szerepének megformálásakor nagyon lényeges fogódzót jelentett számára Ilja Ehrenburg egy megjegyzése. Ehrenburg ezt mondta: „Von Korennak az emberi gyengeség iránti kegyetlen gyűlöletétől, a gyakorlatiasság iránti fanatikus tiszteletétől közvetlen és egyenes út vezet Hitlerig.” Talán túlságosan leegyszerűsített ez az analógia, figyelmen kívül hagyja a viszonyoknak Csehov elbeszélésében ábrázolt bonyolultságát, de a színész számára vezérfonalul szolgált.
Viszockij szerepformálásának magját von Koren baljós eszmeisége adta. A színész egy olyan ember portréját rajzolta meg, aki egy hamis eszme rabjává vált. Mintha kísérletet végezne: egész magatartását alárendeli az eszmének, és nem veszi észre, hogy egy tragikomikus helyzet főszereplőjévé vált. Ő, a haladás élharcosa, egy már régen a múltba tűnt formában akarja megvalósítani elméleti feladatát..."