A Csangdzsin-tavi csata 2021 második legsikeresebb filmje lett , mely egyben minden idők legnézettebb és legdrágább kínai mozija is. A film a koreai háború idején játszódik, nem riad vissza a finom történelemhamisítástól sem, és nagy honvédő háborúként adja el a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg koreai földön folytatott harcait. A koreai háborút a kommunista Észak-Korea robbantotta ki 1950. június 25-én, amikor megtámadta a kapitalista Dél-Koreát, és az ENSZ (melyet akkor a Szovjetunió épp bojkottált, Kína helyett pedig Tajvant ismerték csak el) engedélyezte, hogy túlnyomórészt amerikai katonákból álló koalíciós erők induljanak a déliek megsegítésére. A Douglas MacArthur által vezetett hadsereg a partraszállás után villámgyorsan végigkergette az északiakat a félszigeten, a maradékuk így az országot Kínától elválasztó Jalu-folyóhoz szorult. Kína ugyan épphogy csak túl volt egy véres polgárháborún, Mao azonban úgy döntött, nem hiányzik neki egy ellenséges, egységes Korea a határnál, és belépett az északiak oldalán a háborúba. Az amerikai felderítés hibáit és a hatalmas létszámbeli fölényt kihasználva a kínaiak – elképesztő emberáldozatok árán – megállították az amerikai előrenyomulást a Csangdzsin-tónál, ahol még a mínusz húsz-harmincfokos hideg is hátráltatta a harcoló feleket, az áldozatok tekintélyes részével a fagy végzett. Igaz, az amerikai főerők egy része ki tudott törni, és őket végül sikerrel evakuálták, a frontvonal pedig visszakerült a 38. szélességi fokhoz, ahonnan a háború indult, és ahol aztán a háború váltakozó sikerrel folyó, további szakaszai ellenére megmaradt a határ a mai napig.Ebből már látszik, hogy a Csangdzsin-tónál valójában nem lehetett hősies honvédelemről beszélni, mint a Nyolcszáz esetében, hiszen Amerika nem tervezte megtámadni Kínát, és a harcok is végig koreai területen folytak. A filmet nézve azonban eleve az lehet az érzésünk, hogy Amerika volt az agresszor, nem pedig a háborút kirobbantó Észak-Korea. A koreaiak teljesen hiányoznak a filmből (mindkét oldalról), mint ahogy az ENSZ zászlaja alatt harcoló egyéb nemzetiségek (britek, kanadaiak, törökök, ausztrálok stb.) is. Ez két országról szól, Kínáról és Amerikáról. Ennek megfelelően a filmben a kínaiak hősiesen és önfeláldozóan védik a hazájukat, pedig nincs is téli felszerelésük, és csak fagyott krumplit kapnak enni, miközben az amerikaiak bőséges lakomával ünneplik a hálaadást, és arról beszélgetnek pulykaevés közben, hogy vajon időben otthon lesznek-e karácsonyra, ahogy azt a pökhendi MacArthur tábornok ígérte nekik.A pártpropaganda továbbá szükségét érezte annak is, hogy végre új legendát szőjenek Mao Ce-tung elsőszülött fia, a koreai háborúban 28 éves korában elesett Mao An-jing köré. Ami biztos, hogy Mao An-jing egy légicsapásban vesztette életét, amikor a fronttól biztonságos távolra lévő főhadiszállást támadták a légteret uraló amerikai bombázók. Mao An-jing (aki álnéven teljesített szolgálatot) azonban mégsem az óvóhelyen tartózkodott, hanem az egyik lebombázott épületben, ahol másodmagával meghalt. A haláláról több elmélet is kering, a legismertebb szerint sült tojásos rizst készített a konyhában annak ellenére, hogy a konyhát csak éjszaka volt szabad használni, ráadásul a füsttel felhívta magára a támadók figyelmét. A sült tojásos rizs mára ellenzéki jelkép lett a kínai közösségi oldalakon, melynek elég a receptjét posztolni október 24-én, Mao An-jing születésnapján ahhoz, hogy az illető ellen eljárás induljon. A film ezt úgy teszi tisztába, hogy Mao An-jing az óvóhelyen jön rá, hogy egy fontos térkép ott maradt a falon, ezért rohan vissza, nem törődve a hulló napalm bombákkal, és így hal hősi halált.
