Ebben az argentin kamaradrámában szinte semmi sem történik, de az olyan intenzíven, hogy túl sokat mond a végére. Laura nem szegény. Sőt, gazdag. Hétvégi tengerparti nyaralójukba egy kerti grillezőt építtet, ezért néhány napot ott tölt. A ház modern, gyönyörű és elég teret ad arra, hogy Laura kiélje hirtelen támadt vágyát, mégpedig Weismannal, vagyis a grillépítő két fős brigád munkavezetőjével. A kapcsolat egyéjszakás és senkit sem renget meg alapjaiban. Ezt hihetné Laura is, aki azonban egészen mással szembesül a következő napokban. Weisman ugyanis eltűnik, de az ottmaradó két munkás nagyon is jelen van. Közvetlenek, kihívók, semmibe veszik Laura mangánszféráját. Úgy vannak, vele, hogy ami a művezetőjüknek járt, az minden bizonnyal nekik is dukál. A helyzet egyre komolyabb méreteket ölt. Laura hiába hívja Weismant, az nem veszi fel a telefont. Vagyis csak Laurának nem veszi fel, a munkásokkal többször is beszél. Sok-sok kérdés, mindez egy ötszemélyes filmben, melynek eredeti címe (High tide/dagály) sokkal többet árul el, mint a magyar fordítás. Mert a dagály az óceán azon mozgása, mely egy pontban tetőzik, és akkor minden elborít, hogy aztán ismét visszahúzódjon a látóhatár felé. Aki ismeri és szereti a Borgman (2013) című remek, bár érzelmileg meglehetősen felkavaró filmalkotást, annak ez az argentin mozi igazi csemege lesz. (artsomnia)
Нет комментариев