magyar dokumentumfilm
A második részben a prostitúció magasabb szintje kerül bemutatásra. Utcai lányok helyett a luxushölgyeké a főszerep: szállodák és bárok éjszakai pillangói mesélnek. Ők teljesen mások, mint az első részben látható kolléganőik: műveltebbek, nyelveket beszélnek, kifinomult stílusuk van, sokkal inkább lehetne őket üzletasszonyoknak nevezni, mint kurváknak. Konkrét helyszínt nem említenek a filmben, ám korabeli feljegyzésekből tudjuk, hogy az Astoria szálló, a Gellért szálló és a Savoy bár számítottak közkedvelt találkahelyeknek. Ami az ügyfélkört illeti, ebből a szempontból is szerencsésebbek voltak a hotelekben dolgozó prostituáltak: a kétes hírű vagányok vagy melósok helyett, általában jó modorú, ápolt úriemberek keresték az ő társaságukat. Rajtuk kívül az állam magas beosztású emberei is szívesen igénybe vették a bárpultnál üldögélő csinos nők társaságát. Ebből következik, hogy az állam, ha nagyon meg akarta volna szüntetni e tevékenységet, megtehette volna, de mégsem tette: be kellett látniuk, hogy bár a dolog erkölcstelen, mégis jót tesz a magyar gazdaságnak és turizmusnak. Nyilvánosházak ugye abban az időben nem léteztek, így kvázi a szállodák lényegültek át bordélyokká. Ez az üzletág kiterjedt hálózatot rejtett magában, melynek szerves része volt a hotel egész személyzete: a recepciós, a londiner, a pultos a bárban, és még a taxisofőrök is. Mindenki bőségesen kiszedte a maga adagját a húsosfazékból.
Нет комментариев